A tudás első lépcsője az írás és az olvasás. Aki tud betűt vetni, az szabadságot arat. A szabadság pedig a legnagyobb úr.
Tudod-e mekkora ajándék a számodra, hogy képes vagy ezeket a sorokat elolvasni, amelyeket Neked írtam?
Biztos vagyok benne, hogy nem véletlen, hiszen a világban – szinte mindenhol – a szeptember a tanév kezdés ideje, bár a dátumokban vannak eltérések.
Érdekes nap ez a mai! Két – látszólag egymásnak ellentmondó, de szerény véleményem szerint – szervesen összefüggő világnapot is számon tartunk ma.
- Az írástudatlanság elleni harc világnapja és
- az olvasás világnapja.
Ez utóbbi ugyan nem hivatalos elnevezés, de összetartoznak ők, mint a borsó meg a héja.
Akár hiszed, akár nem, a magyarországi iskolázás kialakulása azzal kezdődött, hogy 996-ban – Géza fejedelem korában – létrejött Pannonhalmán a Szent Márton hegyi bencés kolostor. István király III. törvényének köszönhetjük, hogy az akkori Magyarország területén elkezdődött a könyvmásolás és az írás oktatása.
Eltelt 250 év mire megszületett az első világi iskola Pesten, 1238-ban. Nagy különbség ugyan nem volt a kétféle képzési forma között. Ezen a téren az is csak csekély változást hozott, hogy a reformációval megszűnt a katolikus egyház egyeduralma.
1868-ban törvénybe iktatták a kötelező „népoktatás„-t. A „viszony” a fenntartó és az iskola, valamint a pedagógus és a tanuló között is szinte kőbe lett vésve. Bródy Sándor tökéletes képet alkotott róla A tanítónő című színművében, 1907-ben.
Jól szemléleti ezt a fenti kép: úr ír. A betűvetést tanító olvasókönyvekben hosszú-hosszú évtizedeken keresztül így szerepelt ez a két szó.
Mást jelentett akkor és más jelent most. A lényege azonban nem változott. Aki írni-olvasni tud, az úr. Még pedig nem kicsit. Ura a saját életének. Ura a saját sorsának.
1965. szeptember 8. óta ez a nap az analfabetizmus elleni küzdelem világnapja.
A világon még mindig majdnem 1 milliárd ember nem tud írni-olvasni. Ez a szám még akkor is óriási, ha a statisztikusok beleszámítják azokat is, akik valamilyen fogyatékuk okán nem tudták megszerezni ezt a fontos képességet.
Gondoltátok volna, hogy az Európai Unióban 73 millió felnőttnek gondjai vannak az írással és az olvasással?
És bizony-bizony, a magyar lakosság körében is – 1-2 % ez az arány. Igaz, ez csak egy becsült adat, amelyet a népszámlálások iskolázottsági adataira alapoznak. Bemondásos alapon. Persze, a professzort sem kérte meg a számláló biztos, hogy mutassa meg a diplomáját 🙂 és, aki csak az általános iskola első osztályát végezte el, azt is ide számítják.
Te emlékszel még az első osztályos tanító nénidre? Persze, mint mindenki. Emlékszel a kezére, amikor az első piros pontot beírta a neved mellé. Talán még a finom illatát is érzed, mint amikor föléd hajolt és segített Neked a sorok közé kényszeríteni a rakoncátlankodó „fecskefarok” és „csésze” formákat.
A küzdelem azért, hogy úr legyél, írni tudj, megtanulj olvasni – később aztán a sorok között is -, ott kezdődött. Ott kezdődik ma is, ott fog kezdődni jövőre is és azt követően is, minden szeptemberben, minden első osztályban.
Ugye érted már, mekkora ajándék a számodra, hogy a monitorod előtt ülve vagy a telefonodon el tudod olvasni, amit írtam?
A kerék óta – szerintem – a legnagyobb dolog, amit az ember felfedezett, az írás-olvasás képessége. Írhatunk könyveket, készíthetünk térképeket, forgathatunk filmeket, vezethetünk autót vagy akár űrhajót, tervezhetünk és megalkothatunk bármit, amit csak el tudunk képzelni. És még talán a jog cicerói körmondataiból is ki tudjuk halászni a lényeget :). Sőt, a férfiak megértik a nőket, a nők a férfiakat és – „írástudóként” – esélyt kapunk, hogy megértsük a politikusat. Na, ez már súrolja az utópia határát :).
A technika lehet modern, az iskolai padok lehetnek újak, az órarend lehet zsúfolt, de a tudás örök. Aki hajlandó maximálisan kihasználni a betűvetési és olvasási képességét, az fogja learatni a tudást.
Emlékszel még, hogyan kezdtem? Ki mint vet, úgy arat! Olvass, tanulj, akkor is, ha nem kötelező!
Képezd magadat, akár online, akár offline valamelyik suliban! Csak ülj fel erre a kombájnra és arass!
Hidd el nekem, az iskolapadban – a koszon kívül – más is Rád fog ragadni :).
Míg élünk, tanulunk. Itt aztán tényleg igaz, hogy a kor nem számít. Érdekel, hogy én most mit és miért tanulok? El tudod olvasni, ha rákattintasz erre a mondatra.
Bevallom, nagyon sok szakmai könyvet, folyóiratot és kiadványt olvasok mostanában. Mégis a szépirodalom azért közelebb áll a szívemhez. Az egyik legkedvesebb könyvem Szabó Magda Abigél-je.
Neked melyik a kedvenc könyved? Mit olvastál utoljára?
Írd meg a Hozzászólásokban vagy a Bíborkalaposok facebook oldalán!
Ugye érdekel, mi jöhet még? Elküldöm Neked. Kérd a Bíborhíreket!
Őszintén érdekel a véleményed! Mit szeretnél itt látni? Miről beszélgetnél a legszívesebben?
