Az adósság kellős közepén egyik éjszaka azt álmodtam, hogy egy nagyon elegáns autó hozott haza. A lakásba érve a családnak olyan lelkesen meséltem az esemény előzményeit, hogy teljesen kiszáradt a szám. Kinyitottam a csapot, hogy igyak egy pohár vizet, de pénz folyt belőle, víz helyett. Lehet, hogy a Pénzvarázslóval találkoztam?
Ébredés után elgondolkodtam az engem körülvevő dolgokon, a hitelkártyán, a folyószámla hitelen. Az egész kilátástalannak tűnő helyzetemen, amely nem akar javulni. A gyerekkori álmom, az autó, bármennyire igyekszem is, még mindig messze van. Lehet, hogy naiv vagyok, de valóban találkoztam a Pénzvarázslóval!
Ez az álom még hetekig kísértet nappal is. Egyre többet agyalogtam rajta, hogyan másszak ki a gödörből. Egyáltalában, miért jutottam ide? Elmondom. Megmutatom azt is, hogyan lett az adósságból autó.
Nézd csak ezt a két kalapot! Te melyiket választod? Ránézésre szinte alig van különbség közöttük. Igaz?
Kalap, kalap. Az egyik színes, a másik meg fekete. No, de ami alattuk van?
Máris adódik a következő kérdés.
Te most melyiket viseled?
Ha olyan vagy, mint a legtöbb ismerősöd, akkor hagyod, hogy a pénz bohócot csináljon belőled.
Valaki rákényszerít, hogy mindennap bohóckalapot viselj.
Milyen érzés amikor azt hallod, hogy
- válság van és munkanélküliség,
- a szolgáltatók szigorúan kikapcsolnak és/vagy behajtanak.,
- a bankok nyelik a pénzt,
- a hajléktalanok száma egyre nő,
- a gyerek kinőtte a kabátját,
- drágaság van,
- lassan már kajára is alig jut?
Sorolhatnám tovább, de minek. Ezt a listát bármelyik iskolás tudná folytatni. Ez nem vezet sehova!
Inkább elmondok Neked – dióhéjban – egy igaz történetet. Az én történetemet.
Előzmények
Régóta vagyok már fiatal. Pénzügyi értelemben soha nem voltam gazdag és most sem vagyok milliomos. Amikor a médiák – 2008-ban – világgá kiáltották, hogy válság van, nem igazán értettem, hogy nekem mit fog jelenteni. Volt munkahelyem, nagyon szerettem a munkámat, állítólag elég jól csináltam. Nem éreztem rosszul magamat a bőrömben, annak ellenére, hogy már egy ideje a folyószámla hitelkeretemből éltem. A hónapok azonban egyre hosszabbaknak tűntek fizetéstől-fizetésig.
Egyre nehezebben bírtam a gyűrődést és kínálkozott egy kézenfekvő megoldás. A hűtőszekrény vásárlásakor rábeszéltek egy hitelkártyára. Majd a „nagyfőnök” rokona járt toborzó körúton a cégnél, hogy legyen jutaléka belőlem:). Nagyon hamar rájöttem, hogy ez a hitelkártyásdi, óriási üzlet. A pénzintézeteknek. Nekem meg hatalmas szívás. Ettől a fajta hiteltől megszabadulni, szinte lehetetlen.
Mi lehet a megoldás?
- Többlet bevétel – Mikor? Hétköznap 1/2 8-tól 1/2 5-ig munkahely, utazás naponta oda-vissza minimum 3 óra. Este főzés. Hétvégén pedig – a hét közben összecsapott – háztartás szinten tartása.
- Kiadások csökkentése – Hogyan? Hiszen csak azt veszem meg, amire feltétlenül szükségem van, exel táblában vezetem a bevételeket-kiadásokat, előre megtervezem a havi étrendet, sebészi pontossággal kiszámolom a hozzávalókat, kilóra/darabra kész listával megyek vásárolni, kihasználom az akciókat. Mégsem jutok el a zéró adósság hőn áhított állapotához. Megtakarításról álmodni sem merek.
Érdeklődni kezdtem rokonoknál, barátoknál, munkatársaknál, ismerőknél, olyanoknál akikről tudom, hogy vannak céljaik. Ők hogyan csinálják? Mindenki panaszkodik, sopánkodik. Kivétel nélkül mindenki!
Történik valami
2010. júniust mutat a naptár és a „nemzetközi helyzet egyre fokozódik”, ahogyan azt a Tanu c. filmből már jól tudjuk. Nálam sincs ez másképpen. Biztosan ismered a „nincs mit tenni, bele kell törődni”, ezen nem lehet változtatni állapotot. A „kedvenc” exel-táblám kezd az agyamra menni. Csak azt látom benne, hogy ennyi bevételből nincs az a „fogtechnikus”, aki képes lenne többet kihozni. Itt csak a csoda segíthet, de legalábbis egy varázslat. Ezzel a tré érzéssel zárom be az exelt és fásult közgazdász lelkemnek vigaszt keresni indulok a világhálón. Az első szó, amit meglátok – mily meglepő – cashflow azaz pénzáramlás.
Ugye hallottad ezt a szólást,”Hol legnagyobb a szükség, ott legközelebb a segítség”? Úgy érzem magam, mint Dagobert bácsi a Kacsamesékből. Pénz, pénz, pénz, pénz.
Ráklikkelek és azt látom, hogy egy videóban valaki – mérnöki pontossággal – megmutatja, miért is kerültem ebbe a gödörbe, miért topogok egy helyben. Ez még hagyján, de megoldást is mutat! Ilyen nincs és mégis van.
Ha ez ennyire egyszerű, miért nincs a köztudatban? Akkor mi ez? Tréfa? Svindli?
A puding próbája, hogy megeszik
Mély lélegzetet vettem és megrendeltem. A szokásos első kérdés, ami átfutott az agyamon, mi a legrosszabb, ami történhet? Ez a hónap még az előzőeknél is nehezebb lesz, de ha működik…
Azóta használom a szoftvert. Júliusban „csak” annyit adott, hogy láttam, mire költöm el a bevételemet, illetve a fix/visszatérő kiadásokat beütemezi helyettem. Nem kell hónapról-hónapra azon agyalogni, hogy mit is kell még befizetni és miből? A hónap nem lett rövidebb, a kiadás nem lett kevesebb, és – annak ellenére, hogy nem kaptam fizetés emelést, nem kaptam jutalmat – október végén maradt 5.000,- Ft a számlámon. 2011. február közepére 50.000,- Ft maradt úgy, hogy nem terveztem be konkrét megtakarítást és minden számlám ki van fizetve. Néhány hónap múlva az egyik hitelkártyát visszaadtam. Hamarosan a másikról is lefogyott a tartozás. Ezt nem adtam vissza, mert – milyen a sors fintora – időközben az érvényessége lejárt.
„Happy end nincs? De vaaaaaan!”
Az első időszakban naponta beírtam mindent és figyeltem, hogyan változnak a számok. Ma már általában csak hetente egyszer, szombaton, amikor egyébként is a következő heti tervemet készítem. Kivéve, amikor nem kapok blokkot vagy nyugtát, mert azokat azonnal bevezetem a nyilvántartásba, nehogy véletlenül elfelejtsem. Gyakran ülök még ma is a monitor előtt és a szoftver nyújtotta lehetőségekkel több oldalról is elemezgetem a táblázatokat, grafikonokat vagyis az anyagi helyzetem alakulását. Mutatja a terveimet, akár évekre előre is és mutatja azt is, hol tartok.
A kezdetektől folyamatosan élő – telefon és e-mail – kapcsolatban vagyok a Családi Élettervezés csapatával. A 2012. október 24-én megint érkezett Tőlük egy levél, amely így kezdődik: „Hogy megy a Családi Élettervezés használata? Van bármire szükséged?”
Íme a válaszom:
„Köszönöm kérdésedet, világomban minden rendben van!
MEGVETTEM ÉLETEM ELSŐ AUTÓJÁT 🙂
Igaz, nem új 😉 , de kp-re vettem 🙂
Kis lépésekkel jutottam el idáig. Gondolj csak bele, 2 évvel ezelőtt még a földhöz vertem a fenekemet örömömben, hogy a Családi Élettervezés „talált” nekem 5.000,- Ft-ot, ma meg…..„
Az autóvásárlást nem így terveztem, de így sokkal nagyobb az örömöm.
Vettél Te már bármit az életben, amelynek a használatáról 2 év után is megkérdeztek? Mit érdekelte az eladót, mi van Veled, ha már kifizetted a számlát. Úgy gondolom, ez a módszer jól működik, önmagáért beszél és tetszik a szemlélet, hogy „megtanítja a rizs termesztést az éhező etiópoknak”. A legegyszerűbben úgy fogalmazhatnék, a pénz olyan, mint a kisgyerek. Szeretni kell és meg kell tanítani neki, merre menjen, mit csináljon. Közben pedig minden lépését árgus szemekkel kell kísérni. Ezt a szeretetet, odafigyelést, türelmes és kitartó gondoskodást azzal hálálja meg, hogy egész halomnyi csapatot gyűjt maga köré 🙂 . Ugye, Te is tudod, nem a pénz a gazdagság fokmérője?
Emlékszel? A történet elején azt mondtam, „valaki rákényszerít, hogy mindennap bohóckalapot viselj”. Most már tudod, az a valaki Te magad vagy. Az a valaki is Te magad vagy, aki ezen változtatni tud. Új szokásokat kialakítani, jobbá lenni, embert próbáló feladat, de nem reménytelen és soha nem késő. Ez azonban már egy másik történet.
Kattints a linkre, ismerd meg a CashFlow Mérnök csapatot, használd a Családi Élettervezés szoftvert! Mire vársz? Viseld a varázslókalapot, az illik Hozzád!
Megmutassam, hol találkoztam vele? Csiribucsiribá! Tegyél egy próbát, csak kattints rá: Pénzvarázsló
Sikeres pénzvarázslást kívánok Neked!
Ugye érdekel, mi jöhet még? Elküldöm Neked. Kérd a Bíborhíreket!
Őszintén érdekel a véleményed! Mit szeretnél itt látni? Miről beszélgetnél a legszívesebben?
Írd meg a Hozzászólásokban vagy a Bíborkalaposok facebook oldalán!