Ez történt ma, kávézás közben

 Ülünk és kávézgatunk. El sem tudod képzelni, hogy ez mennyire egészségtelen szokása az ember lányának/fiának. Feltolja a vérnyomásodat, tágítja az ereidet, végső soron akár halálos is lehet. De én szeretem.

Mi az a család vagyunk, akikre a mai napig igaz a Fehérvár Áruház ősrégi reklámja: „Nálunk mindig történik valami.” De tényleg. Mert mi is történt ma az ebéd utáni, meghitt hangulatú kávézásunk közepette?

Egyszer csak csöngetnek. Nem 2x, csak 1x. Akkor ez nem a postás. 🙂

Naaaagy, fehér autó áll a ház előtt, oldalán 3 fekete betű: GLS vagy valami ilyesmi. 🙂 Hátsó ajtaja kitárva és egy sötétkék nadrágos lábszár fehér sportcipőben végződik.

Két csomagot is várok, ezért kirikkantok: – Mit hozott?

Mire a hangom végig rohan az udvaron és nekicsapódik a fekete feliratnak, az egyből kettő lábszár- és kettő sportcipő lesz, valamint már látszik egy kopasz fej is.

– Csomagot! – kurjant vissza, majd a úriember – a korábbi és új, kerek, kopasz – további elemekkel kiegészülve, már a kapuban áll. E kettő között, egy hatalmas férfitenyérben elvész egy kicsi, kb.: 10x10x10 cm-es barna dobozka.

Akkor már tudom mi ez.

Aláírás + némi jattért cserébe, a kezeimbe csúszik át a dobozka. Annyi balszerencse közt és 36 email váltás után, boldogan szorítom magamhoz.

Szaladok vele a házba. Olló elő, cellux csörög, doboz hörög, ahogyan leszakítom a címkét a tetejéről. Na, lássuk, mit kaptam.

• Legfelül egy csinos „Szeretettel” kártya. Nem kicsi, A5-ös harmadrésznyi méretben. Biztosan van neki hivatalos mérete és neve, de hát én sem nem a papíriparban, sem nem a nyomdaiparban utazok, és nem is ez érdekel. A hátulján egy bölcselettel. Még soha nem hallottam, de elgondolkodtat.
• Ez a számla, ezt ráérek később is megnézni.
• Van még itt 5 db névjegy méretű kártya, de csak egy a klasszikus névjegy.
• Kettő db afféle információs kártya, jó kis elevator pitch szöveggel.
• A következő kettőt termék mintának is mondhatnám, ilyet is lehet nálunk rendelni. 🙂
• Hát ez? Formája és csomagolása ifjúságomat idézi fel. Ilyen volt a Párizsi kocka vagy a Melba, de erre az van írva: „Köszönöm”. Ez tényleg csoki volna? Édes szájú férjem gyermeki kíváncsisággal bukik rá. Nézd máá’! Ez tényleg csoki. És hogy még a kísértésbe esés gondolatára se jusson időm, sutty, már be is kapta. Láthatjátok, ő egy minta férj. Feláldozza magát, csak hogy vigyázhasson a felesége vonalaira. 🙂 Kikerekedett szemekkel és visszafogott kaján mosollyal várok. Hátha mégsem csoki. Az volt. 🙂

És képzeljétek, ennyi ajándék után jön a lényeg. Megérkeztek a vadonás új névjegyek.

Boldogságtól fátyolos szemmel nézem őket: a képecske, amelyért annyit küzdöttünk, márkanév, szlogen, cégnév, telefonszám, honlapnév és facebook oldal.

Leülünk, hogy folytassuk a kávézást, amíg ki nem hűl teljesen. Mindkettőnk kezében 1-1 névjegy. Férjem is mustrálja a kártyát. Forgatja, ismerkedik vele. Ugyanazt a bizonytalanságot látom az arcán, ami bennem is bujkál.

Egymásra nevetünk és egyszerre mondjuk, az email címet elfelejtettük. 🙂

Ugye érdekel, mi jöhet még? Elküldöm Neked. Kérd a Bíborhíreket!

Őszintén érdekel a véleményed! Mit szeretnél itt látni? Miről beszélgetnél a legszívesebben?

Írd meg a Hozzászólásokban vagy a Bíborkalaposok facebook oldalán!