Nem is olyan régen felkavarta a kedélyeket, hogy – törvényi szinten – nem akarnak foglalkozni a családon belüli erőszakkal. A helyzet – a társadalmi nyomás hatására – megváltozott. Szerencsére.
Egy gondolat azonban – a törvény tervezett szövegezéséből fakadóan – azóta sem hagy nyugodni. Mi az, hogy indokolatlan erőszak?
Szerintem ez egy igazi fából vaskarika, mert mi a különbség a „családon belüli” és az „egy életközösségben élők” közötti erőszak között?
Mert mi is az erőszak?
„Az erőszak kifejezés írja le azokat a gyakran előre eltervezett cselekményeket, amelyek más élőlényeknek fájdalmat, sérülést, szenvedést okoznak, illetve más embereket valamire fizikai erővel vagy hatalmi nyomással kényszerítenek.” Nem én mondom, ezek a szakértő szavai.
A fizikai és hatalmi kényszerítésen túl – szerintem – az érzelmi zsarolás is ide tartozik.
Ide kell tartoznia!
Gondolj csak a gyönyörű anyanyelvünkre! Amikor azt mondod, „fáj a szívem érte/tőle/miatta” vagy „egyetlen szívfájdalmam van” vagy „repes a szívem a boldogságtól”, akkor anatómiai értelemben beszélsz a szívedről? Nem.
Szemléltetni szeretnéd azt a jót vagy rosszat, amit abban a kialakult helyzetben érzel. A lelked rezdüléseit fogalmazod meg. A valós fizikai síkra helyezed a megfoghatatlant.
Lehetnek ezeknek az érzéseknek korlátai? Nem, nem lehetnek és nincsenek is. Legfeljebb az érzés (a boldogság vagy boldogtalanság) „nagysága” lehet másmilyen, attól függően, mennyire vagy érzelemileg érintve.
Úgy gondolom, a veszély forrása – éppen az érzelmi érintettség mértékének alapján – a szülőnek gyermekéhez való viszonyában és a párkapcsolatban érhető tetten legszembetűnőbben, fizikailag és érzelmileg egyaránt. A főnök-beosztott kapcsolat is kiszolgáltatottságot rejt, mert a munkád, a megélhetési forrásod elvesztése feletti félelem nagyon erős érzelem. Ide tartozik még a tanár és a diák alá-fölé rendelt helyzete is, mert az érvényesülés csíráját hordozzák az ellenőrzők és a bizonyítványok. Az orvos-beteg kapcsolat is ilyen, ráadásul ott az életben maradás a tét. A felsorolást lehetne folytatni napestig, hiszen a szolgáltatók és a hivatalok „packázásai” szintén ebbe a körbe tartoznak
A fizikai bántalmazás megtörténtét, annak mértékét a „külsérelminyomok„ bizonyítják. Ezeknek a látható jeleknek a mértékegységét napokban meg is határozzák: pl: 8 napon túl gyógyuló.
Mi van a „belsérelmi ” (jobb szó nem lévén, ezt most találtam ki) nyomokkal?
A meggyötört, összetört lélek sebei röntgennel, ultrahanggal, CT-vel, de még MR vizsgálattal sem mutathatók ki.
Ez a „szellemi erőszak” (spiritual abuse). Nincs még rá jó magyar kifejezés, de azt jelenti, hogy tekintélyük tudatában lévő személyek visszaélnek pozíciójukkal.
Emlékezz csak:
- szülő,
- főnök,
- tanár,
- orvos,
- szolgáltatók,
- hivatalok.
Tehetik mindezt jó szándékkal – bár sajnos többnyire nem így teszik -, mert meg vannak győződve az igazukról. Történhet ez úgy is, hogy – a tanítás, a nevelés, a többi ember szellemi felemelése helyett -, szándékos manipulációval leigázzák, mintegy rabszolgasorsba kényszerítik az „alattvalókat”. Megtépázzák az önbizalmukat, sárba tapossák az önbecsülésüket és így – kezüket-lábukat gúzsba kötve – várják el, hogy szárnyaljanak.
Ezek az – érzelmi alapon szerzett – sebek sokkal mélyebbek, sokkal nehezebben forrnak be, mint a fizikai sérülések. Sőt, ki merem jelenteni, hogy a deformálódott személyiségek hátterében mindig ott húzódik az elszenvedett sérelmek megismétlődésétől való félelem.
Szándékosan hívom érzelmi alapon – nem családon belül vagy egy életközösségben élők között – szerzett sérüléseknek.
Egyrészt, a szorosan egy családhoz tartozók – ma már – nem feltétlenül élnek egy fedél alatt. Pl.: a szülők vidéken, a gyerekek Budapesten vagy fordítva.
Másrészt, több személynek is lehet saját kulcsa egyazon lakáshoz, a számlákat is közösen fizetik, talán még egy szobában is alszanak, mégsem alkotnak egy életközösséget. Pl.: albérlők, ágybérlők, válófélben-közös fedél alá kényszerült emberek stb.
Milyen álságos dolog ez. Ami nem látszik, az nincs is?
Wikipédia: „Az erőszakos cselekmények jogi környezettől függően büntethető vagy nem büntethető kategóriába esnek. Eltérő társadalmak eltérő szabályozást alkalmaznak az erőszak büntetendő és nem büntetendő formáira. A felvilágosult társadalmakban az erőszak széles körben elfogadhatatlan megnyilvánulási szintjeit indokolatlan erőszaknak, kegyetlenségnek szokták tekinteni, és azokat nyíltan elutasítják.”
Miért kellene különbséget tenni:
- büntethető – nem büntethető,
- büntetendő – nem büntetetendő,
- indokolt – nem indokolt
erőszak között?
Ép elméjű, önmagáért felelősséget vállaló ember számára elfogadhatatlan az erőszak!
Nincs különbség erőszak és erőszak között!
Gyerekek és szülők, fiatalok és idősek, nők és férfiak. Valamennyien emberből vagyunk. Nincs és nem is lehet joga soha senkinek önhatalmúlag, önbíráskodva – sem fizikailag sem pedig mentálisan – agresszorként viselkedni.
Tudtad, hogy a félelem – kriminológialag – a bebizonyítható halál okok közé tartozik?
Érted már? Mindenki felelős! Te is! Felelős vagy magadért és mindazokért, akikről tudod, hogy zaklatásnak, fenyegetésnek, testi-lelki sanyargatásnak vannak kitéve.
„Vétkesek közt cinkos, aki néma.” (Madách Imre: Az ember tragédiája)
Sokan nem tudják – vagy könnyebb nem gondolni rá -, hogy családon belül erőszak nem kizárólag a nők és gyerekek sérelmére történik. Igaz, őket – biológiai adottságaik okán – többnyire fizikai agresszió éri.
A férfiak, férjek és apák – akik ugyancsak áldozatul estek/esnek/eshetnek – esetében a pszichikai, lelki bántalmazás fordul elő gyakrabban.
Szóljon a törvény a bántalmazottak védelméről! Kiemelve, hogy nincs – mert nem is lehet – különbség
- családon belüli-, egy életközösségen belüli vagy kívüli,
- az elkövető neme,
- a bántalmazás formája (fizikai vagy pszichikai)
erőszak között.
A szó, veszélyes fegyver, de van, aki fegyvertelen”. (Illés együttes dala, szöveg: Bródy János)
Mit tehetsz?
Először is tiszteld és szeresd magadat annyira, hogy soha nem élsz vissza – vélt vagy valós – erőddel, legyen akár testi, akár szellemi fölény. Ember vagy!
Amikor fenyegetve érzed magadat, VÉDEKEZZ! és azonnal kérj segítséget!
Tartsd nyitva a szemedet, füledet, de legfőképpen a szívedet-lelkedet, hogy segítő kezet tudj nyújtani azoknak, akik számítanak Rád! SEGÍTS azoknak, akik nem tudnak oltalmat kérni. Esetleg nem mernek, a további retorziótól való félelmük miatt.
Mit szeretnél itt látni? Miről beszélgetnél a legszívesebben?
Ugye érdekel, mi jöhet még? Elküldöm Neked. Kérd a Bíborhíreket!
Őszintén érdekel a véleményed! Írd meg a Hozzászólásokban vagy a facebook oldalunkon!
