Lelkiző

A bliccelő – gondolatok Anyák napján

Töredelmesen bevallom nektek, a bliccelő most én voltam. Tovább megyek, előre megfontolt szándékkal tettem. Gondolatok özöne öntötte el az agyamat, hogy ez most nekem jutalom vagy büntetés, így Anyák napján. Könnyeivel küszködő bliccelő voltam. Sőt, jól esett a lelkemnek és nagyon-nagyon-nagyon élveztem. Annak ellenére vagy éppen azért, mert hivatalosan már több mint 15 éve kinőttem az Anyák napjához kötődő hivatalos ceremóniákból. …

Continue Reading
Lelkiző

Fészeklakó vagyok

Aki ismer, jól tudja rólam, hogy fészeklakó vagyok. Talán gyárilag, de úgy mondhatnám, hogy genetikailag. Amióta szembesültem vele, hogy túl vagyok életem két harmadán, ez a fészeklakó érzés egyre jobban elhatalmasodott rajtam.   Tudom, hetedíziglen öröklünk ezt azt, de én csak két felmenőmnél láttam hasonlót. Időnként azonban jön egy-egy buldózernyi külső impulzus és akkor – tetszik, nem tetszik -, muszáj mennem. …

Continue Reading
Lelkiző

Nyugi Murphy, csak én vagyok!

Mi van? Mitől vagy ilyen aktív? Talán úgy gondolod, most találkozunk először. Igen, azt jól tudod, hogy első benyomást csak egyszer tehet az ember lánya/fia. Persze, persze, tudjuk rólad, hogy “ami elromolhat, az el is fog romlani”, de azért most már lécci fogd vissza magadat. Hiszen én már jól ismerlek, ezért aztán nem kell felsorakoztatnod képességeidnek tárházát. Nyugi Murphy! Csak én vagyok. Tudom, hogy …

Continue Reading
Lelkiző

Ez történt ma, kávézás közben

 Ülünk és kávézgatunk. El sem tudod képzelni, hogy ez mennyire egészségtelen szokása az ember lányának/fiának. Feltolja a vérnyomásodat, tágítja az ereidet, végső soron akár halálos is lehet. De én szeretem. Mi az a család vagyunk, akikre a mai napig igaz a Fehérvár Áruház ősrégi reklámja: “Nálunk mindig történik valami.” De tényleg. Mert mi is történt ma az ebéd utáni, meghitt …

Continue Reading