Hétköznapi gondolatok, ünnepnapok

És erről eszembe jut…

A világot átölelő ünnepek egyike – a karácsony mellett – a húsvét.

A keresztény vallások legnagyobb ünnepe volt egészen a 20. századig. A 40 napos böjt után ekkortól engedélyezett a hús vétele=fogyasztása. Ezt fejezi ki beszédes anyanyelvünk a húsvét szóval.

Fiatal emberként, amikor elkezdődik az önálló élet, szépen lassan kialakulnak a saját hagyományok. Különösen felerősödik ez a folyamat, amikor már gyerek/ek is várják az ünnepeket, a karácsonyt meg a húsvétot. Így megszületnek az új családi hagyományok, amelyek csak a miénk, a mi családunké. Egyfajta összetartó erő, kohézió a generációk között.

Egymásnak, különösen a lemenőinknek, örömet szerezni az egyik legősibb érzés és semmivel sem helyettesíthető.

Nosztalgiáznék, de nem megy. Szeretném feltölteni a szívemet és a lelkemet a várakozás gyönyörűségével.

És erről eszembe jut a róka, aki azt mondja a Kishercegnek: “…hány órára öltöztessem díszbe a szívemet…”? Bennem így, kérdőjellel.

Harmadik napja egymást érik a húsvéti kívánságok. Komolyak, érzelgősek, viccesek, szépek, szívmelengetők, csilivilik – vegyesen. Ja, és a karanténos locsoló versek.
Van köztük azonban egy azonosság. Mindegyik képen vagy szövegben szerepel a nyúl, vagy a tavasz virágai vannak, no meg az elengedhetetlen piros tojások.

És erről eszembe jut, hogy amióta “üres a fészek, nincs lakója már”, kézzel festett és dekorált tojások helyett, csak hagymahéjjal színeztünk. Legalább 1 hónappal az ünnep előtt elkezdtük gyűjteni a “festéknek” valót, egy jól zárható és légteleníthető dobozban.
Kezdetben 2 féle szín között válogathattak a locsolkodni érkezők, mert a vörös- és a lilahagyma héjakat külön használtuk fel. Aztán az élet meg a praktikum úgy hozta, hogy a vegyes hagymahéj állandósult. Csodaszép árnyalatok születtek.
Végül már ebből is csupán annyi készült, amennyi elfogyott a sonka-torma kombó mellé.
 
Ez az élet rendje, mert a gyerekeink is megalkották a saját hagyományaikat. Lett önálló életük, lettek saját szokásaik, új dekorációik, párjukkal közös ízeik.
A keményre főtt tojás azonban, beltartalom szempontjából, nem sok variációs lehetőséget ad. Maximum a főzési idő lehet eltérő, háztartásoként, családonként. Így aztán hamar kiderül, hogy az anyu és a nagyi sütije vonzóbb, mint a locsolásért kapott színes tojás. 😀
Amikor rájössz, hogy az általad alkotott hagyományok okafogyottá lettek, újak kellenek.

Az anyuk meg a nagyik továbbra is, és mindenen felülálló módon, örömet akarnak szerezni a családfájuk fiatal hajtásainak, és ők mindig meg is találják a módját. Ezt tudják a gyerekek, érzik az unokák és húsvét hétfőn elzarándokolnak megillatosítani őket és boldogan magukkal vinni a süti-csomagocskát.

Egyszer csak jön valami és, minden előzetes figyelmeztetés nélkül, jól belepuffant a nullás lisztbe, mondaná az anyám. Maszkban alig értjük egymás szavát, sem puszit nem tudunk adni, sem sütit nem tudunk enni és csomagolni sincs kinek.
A legrosszabb az, hogy anyu-apu, mama-papa nem láthatják az elégedett mosolyt sem, amelyet az ismerős, a hazai íz kiültet a gyerekek, az unokák arcára.

Pedig itt vagyunk egymásnak közel, ugyanakkor mérhetetlenül távol. Ez utóbbit ma úgy hívják, társadalmi távolság tartás. A mértékegysége nem a melegséget árasztó karnyújtásnyi, hanem a durva, goromba, elutasító 3 lépés távolság. Ez marad mindaddig, amíg ez a szabadszemmel láthatatlan szörnyeteg köztünk garázdálkodhat.

Már nagyon szeretném visszakapni – a lehető legrövidebb időn belül – a gyermekeim és unokáim puszijait, a barátaim ölelését, az ismerőseim kézfogását, a fodrászomat, a kozmetikusomat, a kedvenc írószerboltom illatát! Borzasztó, de már a banki ügyintézőm és a tömeg-köz-löködés 😀 is hiányzik.

 

És erről eszembe jut Ady Endre egyik verse, mert most már a lelkem én is roskadozva viszem és kimondhatatlanul nagyon várom, hogy átölhessenek a gyermekeim, az unokáim, a rokonaim, a barátaim, az ismerőseim. És én is megölelhessek bárkit, akinek ez jól esik.
(Visited 22 times, 1 visits today)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .