Banánhéj, amelyen a fogyókúrában is nagyon könnyű elcsúszni – természetesen -megszámlálhatatlanul sok lehet.
Benedek Elek egyik tréfás meséje jutott eszembe, ami ugyan banánhéj egy terv végrehajtásában, de nem sok köze van a fogyókúrához. Vagy mégis?
Emlékszel? Három héttel ezelőtt elindítottam a „Megváltoztatom” projektet és megfogadtam, beszámolok a fejleményekről. Három kg mínusz nem tűnik soknak, ám én úgy gondolok rá, hogy a kitűzött célomhoz 10 %-kal közelebb vagyok. Azt is üzeni nekem, hogy működik a tervem.
A cukorbetegség és a vele együtt járó fogyókúra állandó orvosi felügyeletet igényel, ezért aztán – bármennyire is nem fűlik hozzá a fogam – rendszeresen beteg emberek közé kell mennem.
Hallgatom a régi motorosok beszélgetését. Egy középkorú hölgy érkezik, zihálva lehuppan mellém. Az egész padsor megremeg egy kicsit, pedig valamennyien, hozzá hasonlóan, erősen túlsúlyosak vagyunk. Igyekszik kényelembe helyezni magát, ami ezeken a székeken nem is olyan egyszerű dolog.
A Nap besüt az ablakon + a sok várakozó ember 36 ºC-os testhője = kutya meleg van. Valamennyien izzadunk. Homlokát törölgetve felém fordul:
– Maga ugye új itt?
– Igen – felelem.
– Egyes vagy kettes? – jön a következő kérdés.
– Kettes – fél szavakból is értjük egymást. 🙂
– Szúrja magát vagy bogyózik?
– Tablettát kaptam és nagyon szigorú diétán vagyok.
– Mióta?- érdeklődik tovább.
– Három hete – válaszolom, bár már egy kicsit kezdem magamat kellemetlenül érezni, mert amióta a hölgy leült mellém, a többiek mind bennünket figyelnek.
– Mit írtak fel magának?
– Meforalt, 2×1000 mg.
– Na, és fosik már? -Hirtelen szóhoz sem tudok jutni. Mindenki kuncog.
– Ne zavartassa magát, mind így kezdtük. Ugye? – és igaza teljes tudatában végig néz a 8 fős társaságon. A többiek helyeslően bólogatnak.
– A szerencsére nem – mondom és próbálom összehúzni magamat olyan kicsire, amennyire csak bírom, bár nem könnyű, mert a jó öreg hőre tágulás tan nálam is érvényesül. 🙂
– Na, majd fog. Ebben biztos lehet – néhányan halkan helyeselnek.
– Azt mondta az orvosom, hogy a diéta betartása a legfontosabb – próbálom más irányba terelni a beszélgetést -, mert a fogyással vissza lehet fordítani és meg is lehet szüntetni a II. típusú diabetest.
– Nem kell ám mindent elhinni, amit ezek mondanak – veszi át a szót egy másik nő és közben a fejével a rendelő felél biccent. Azt hajtogatják, hogy tessék fogyni, tessék fogyni, tessék fogyni. Nem akarják megérteni, hogy mondani könnyű, de heteken-hónapokon keresztül nem lehet megcsinálni.
– Miért nem? – dobtam vissza neki a labdát.
Elmondja, hogy ő bejár a munkahelyére dolgozni, otthon csak a vacsorát eszi. Értelmetlennek tartja, ha csak az a diétás.
A mellette ülő férfi arról beszélt, hogy ő kipróbálta az ételfutárt, hogy a feleségének ne legyen nagy teher az ő diétája. Amelyik ízlik neki, azt nem tudja megfizetni. Amelyik beleférne a családi költségvetésébe, azzal elégedetlen.
A 30 éveiben járó hölgy ül velem szemben. Egy kicsit matat a táskájában, majd a szájába tesz 1 falat banánt, miközben fél szemmel a rendelő ajtaját lesi. Látja, hogy figyelem, ezért huncut mosollyal közli:
– Nem vagyok zugevő, de a dokik nem szeretik, ha egy cukros banánt eszik.
– A fogyókúrában ez nem igazán szerencsés gyümölcs. Egy diabeteszesnek pedig valódi banánhéj.
Az egy órányi várakozásom alatt megismerhettem az életkörülményeiket, családi- és társadalmi helyzetüket. Valamennyien szeretnék letenni a gyógyszereket, abbahagyni az öninjekciózást. Visszasírják a régi, az egészségesnek mondott életüket. Tiszta szívükből vágynak rá.
Idézem nekik az egyik Híppokratésznek tulajdonított mondást: „Az egészséges test engedelmeskedik, a beteg parancsol.” És bőszen bólogatnak.
Tudod, mi volt a meglepő a számomra?
Tudják ők, sőt érzik a saját bőrükön, milyen szövődményei lehetnek az elhízásnak. A diéta jelentőségével is tisztában vannak. Azt mondják, nagyon vágynak a rendszeres mozgásra. Mégis csak várnak, csak várnak.
Ezzel pedig banánhéjat dobnak a saját lábuk alá.
Vajon miért? Megszokásból? Kényelemből? A körülmények miatt? Hanyagságból? Bármelyik igaz lehet. Talán, így együtt, mind benne van az életükben. Egyre csak halogatnak, amellyel napról napra – igaz, csak egy kicsit, de mégis – meghal(ogat)nak.
Emelik a só árát? Valahol kitör a háborúskodás? Ami tegnap tilos, ma szorgalmazzák?
Természetesen hatással vannak ránk. A döntéseket azonban nekünk kell meghoznunk annak alapján, amit gondolunk.
Virginia Apgar így fogalmaz: „Tedd, ami helyes és tedd most, azonnal!” Azt gondolom, hogy helyesen teszem, amikor megosztom ezeket a tapasztalataimat. Egyszer még jól jöhet, 🙂 mert az életünk élvezete nem a körülményeken vagy másokon múlik.
Még több jó hírt, kipróbált ötletet és egyéni tapasztalatot szeretnél?
Ugye érdekel, mi jöhet még? Elküldöm Neked. Kérd a Bíborhíreket!
Őszintén érdekel a véleményed! Mit szeretnél itt látni? Miről beszélgetnél a legszívesebben?
Írd meg a Hozzászólásokban vagy a Bíborkalaposok facebook oldalán!
