Nagypéntek a húsvéti ünnepkör része. Ezt sokan és sokszor megírták. Megvan a maga vallási és polgári hagyománya is. Elmeséljem az miénket?

Már évek óta terveztük. Voltunk már több ízben is azon a ponton, hogy „az idén biztosan megcsináljuk”. Mit számít az, hogy nehéz? Megcsináljuk! Drága? Na és? Összeszedjük a rávalót. Ám valami mindig közbejött. Biztosan te is ismered a mondást: Ember tervez,…. Nahát, így van ez nálunk is. Az idő múlásával az erőnk is fogyott és valahogyan a pénzünknek is mindig …

Elérkeztünk napjainkig. Tény, hogy az idő nem oldott meg semmit. Sőt! Meg pláne! Meg hókuszkadabra! Ide már nem elég Micimackó jó szándéka és logikus gondolkodása. Bontófésű kell a gubantalanításához, amennyiben még életemben rendezni akarom a helyzetet. Már pedig ez a célom.

Nos, akkor folytatom az apai örökségem történetét. Elmondom, mit tettem és mit nem tettem, valamint a miértjeimre is igyekszem magyarázatot adni. Az erre vonatkozó ígéretemről itt olvashatsz. Az Apu hagyatéki tárgyalása előtt a felesége átadott nekem egy A/4-es – becenevén nagyalakú – sárga borítékot azzal, hogy „Egy nagy katyvasz az egész, nekem nem kell. Csinálj vele, amit akarsz.” Ez volt …

Az anyai és apai örökségem kizárólag bennem, a tőlük örökölt génjeimben, találkoznak. A betegségeikre való hajlandóságaim már nagyon fiatalon, kézzel foghatóan, jelen voltak az életemben. A hatalmasan lánggal égő szerelmük – röpke 4 év alatt – kihunyt. Elváltak. Így aztán – az anyagiakban mérhető örökség – 2 oldalról talált rám, amikor itt hagyták a földi létet. Ez akár jól is elsülhetett …