Adni jó!

Éva története – a névválasztás

Valamennyiünk sorsa egyedi és  története van. Bárkit választhattam volna, mégis Éva élete lett a befutó.

Kezdhetném akár Ádámnál Évánál is, de mégsem teszem, mert az túl bonyolult, nagyon hosszú és mindenki számára ismert történet.

Az én sztorim még a XX. század közepén kezdődött azzal, hogy megszülettem. Középiskolás koromban támadt fel bennem a kíváncsiság, miért választották nekem szüleim az Éva nevet. 

Nagyon nem voltam kibékülve vele.

  • Osztoznom kell az Ádámokkal, ráadásul nekik máskor van még egy egész névnapjuk.
  • December 24.-én – természetesen – karácsonyi ajándékot kaptam.
  • A korosztályomban nagyon sok lányt így hívtak – a KSH szerint, most néztem meg, 1967-ben a leggyakoribb magyar női név volt.
  • Túl rövid – csak 3 betű.
  • Az egy szótagos, 4 betűből álló, mély hangrendű vezetéknevemmel együtt is csak 7 hang, amelyből kettő tesz ki egyet. A KSH 2016-os adata azt mondja, hogy még mindig a leggyakoribb vezetéknév a Nagy.
  • Gyakran előfordult, hogy 2x kellett bemutatkoznom.
  • Ráadásul a 2. keresztnevem is csak 4 betű és mély hangrendű, Anna. 
  • Az egésznek se dallama, se ritmusa. Seperc alatt felejtős, mai szóhasználattal élve.

Úgy éreztem, hogy ez nagyon durva igazságtalanság. Na, majd én teszek ellene.

Ekkor fogadtam meg először, hogy én olyat nem csinálok majd a gyerekeimmel, ami nekem most rosszul esik.

A 18. születésnapom után lehetővé vált a névváltoztatás, az akkori törvények szerint is. Ez azonban elmaradt, illetve egészen másként történt, mint ahogyan korábban elképzeltem.

Még a nagykorúságom évében férjhez mentem és “né” lettem. Akkoriban vagy ez, vagy a lánykori név megtartása volt az opció. 

A sors fintora, hogy az esküvőm december 24.-én volt és a gyermekeim névnapjához is köthetőek egyéb – naptár függő – események. Azonban az ajándékozást – a magamnak tett ígéretemet betartva – nem szoktuk “elkenni”.

Aztán a főiskolai felvételi, a munkahely, a házasság, a gyerekek elég gyorsan kifújták fejemből a kamaszos gondolkodást. Egyetlen dolog maradt meg belőle, hogy minden esztendőben, december 24.-én, újra és újra eszembe jut a régi énem. El se tudnám felejteni, mert a facebook emlékezteti az ismerőseimet, ők pedig köszöntenek.

Megbarátkoztam vele, elfogadom, tán még egy kicsit szeretem is, hogy így hívnak. Ma már tudom – bár anyám kínjában mondta ezt a nevet -, jól választott. A jelentéséből fakadó anyáskodást, gondoskodást, a védést, az óvást, a túl aggódást mind-mind magamon viselem. Éva ősanyánk lánya vagyok, le sem tagadhatnám és már régóta tudom, Évának lenni jó.

Évtizedek teltek el azóta és megint más nevem lett. Ez azonban már egy másik történet.

Te mit gondolsz a nevedről?

Írd meg itt a Hozzászólásokban vagy a facebook oldalunkon! Őszintén érdekel a véleményed, hidd el!

BíborHírek! Kérem!

Amennyiben érdekesnek és/vagy hasznosnak tartod, amivel itt találkoztál, csatlakozz azokhoz, akik már elsőkézből olvassák az új írásaimat! Elküldöm Neked. Kérd a Bíborhíreket!

Írd meg bátran, mit szeretnél itt látni? Miről beszélgetnél a legszívesebben?

(Visited 54 times, 1 visits today)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..