Gyerekkorom óta sokat voltam egyedül. Már ott kezdődött, hogy egykeként nőttem fel.

Aztán fiatal felnőtt korom hajnalán árván maradtunk. Egyedül maradtunk.

Mondok egy jóóó naaagy közhelyet: mindenki boldogságra vágyik. Gondolom, nem vagyok egyedül azzal a véleményemmel, hogy mindenkit más és más tesz boldoggá.

Egy tavalyi statisztikai adat szerint 7,6 milliárd ember él a Földön.  Talán túlzok – bár minden túlzásban benne van az igazság is -, amikor azt merem mondani, hogy akkor 7,6 milliárdféle boldogság van.

A művészetek valamennyi ága már kimondhatatlanul sokszor feldolgozta a boldogság-boldogtalanság témakört. Ez utóbbi esetében mindig árad valamilyen lehangoló érzés az alkotásokból, mert a boldogtalanság mi más is lehetne, mint szomorú érzés.

Hogyan is szokták ábrázolni az egyedül létet?

Elhagyatott vidék, elhanyagolt ház, egy út vagy ösvény az erdőn át. A nyomaték kedvéért a legtöbb esetben egyetlen ember a tájban.

Látod? Hiába a sok-sok viruló pipacs és kamilla az út szélén, a bőröndön ülő lány egyedül van és az egyetlen, ami vele egyforma magasságú, az egy szúrós bogáncs. Az arcába lógó hajától nem látszik, hogy mosolyog-e.

Elindultak már benned az érzések, hogy szegény, de sajnálom? Vajon miért ilyen magányos?

Pedig nem tudod, miért morzsolgatja a pipacsot az út szélén ülve. Igaz?

• Lehet, hogy vár valakit.
• Az is lehet, hogy várják valahol.
• Talán elfáradt és pihen egy kicsit.
• Esetleg növénygyűjtő és kíváncsiságból „preparálja” a körmeivel a virágot.
• Talán csak oda ültették a fotó kedvéért.

Vagyis attól, hogy most egyedül van, ő még nem biztos, hogy magányos.

Nézd csak meg! Mit látsz ezen a képen?

Egy fákkal szegélyezett utat ábrázol. Az egyedül lét és a magány egyik tipikus megjelenési formája a nyugati kultúrákban.
Nekem mégis egy szakállas vicc jut róla az eszembe. 🙂 Talán ismered is.

Művészettörténet órán egy klasszikus, alakok nélküli tájképet mutat a tanár az osztálynak és azt kérdezi:
– Mit ábrázol ez a kép?
A felszólított jelentkező azt válaszolja: – II. Lajos királyt üldözik a törökök.
– Hol látod te ezt rajta? – kérdezi csodálkozva a tanár.
Mire a diák így válaszol: – II. Lajos már a kanyaron túl van, a törökök pedig még nem értek ide.

Ezzel csak azt szeretném szemléltetni, hogy a világ olyan, amilyen optikán keresztül te nézed. Amikor az egyedül élő ismerősödről azt gondolod, hogy ő

• biztosan magányos,
• milyen rossz lehet neki így,

a látszat alapján mondasz véleményt. Azon túl, hogy a látszat csal, a helyzettel kapcsolatos saját érzéseidet húzod rá egy másik emberre.

Bármilyen furcsán is hangzik, de vannak olyan egyedül élő – divatos szóval szingli – emberek, akik boldognak mondják magukat. Kinek lenne joga és főként milyen alapon, hogy ezt kétségbe vonja? Egyáltalában, miért tartja ezt az állapotot furcsának a legtöbb ember?

Mindenki másként éli meg, hogy egyedül van

A gép nekem azt dobta, hogy mindkét oldal előnyeit és hátrányait  megélhettem. Nőként, huszonévesen özvegyként, a nem magam választotta egyedül lét sok mindent átértékeltetett velem.

• Ráébredtem, hogy a bennem lévő hiányérzet nem mérhető össze a gyermekét elvesztő anya fájdalmával vagy
• az édesapja nélkül felnőni kénytelen gyermek veszteségével.
• Megtanultam a bonyolult helyzeteket egymagam megoldani.
• Elfogadtam természetesnek, hogy minden akkor készül el, amikor megcsinálom.
• Amit nem végzek el, az úgy marad és megvár.
• Miközben sajnáltak és sopánkodtak, azt éreztették velem, kevesebb, értéktelenebb vagyok, mint ők.
• Szülők, nagyszülők, barátok és ismerősök jó szándékával nem az én utam van kikövezve.

Mit tehet ilyenkor az ember lánya/fia?

Ez sok mindentől függ. Legfőképpen azonban a hozzáállásod befolyásolja a döntésedet. Elfogadod-e ezt a helyzetet vagy sem? Tudsz-e, képes vagy-e , akarsz-e valamit is tenni? 

A megfelelési kényszer nagy úr, mert azt sugallja, hogy nem fognak szeretni, ha nem az elvárásoknak megfelelően viselkedsz. A szeretve vagyok érzése olyan domináns tud lenni, amelyért sokan sok mindent feláldoztak. Az elveiket, a szabadságukat, a függetlenségüket és néha még az életüket is.

Azt az egyetlen dolgot kell megértened, hogy ha szereted magadat, ez látszik és érződik rajtad, mert kiegyensúlyozott vagy és boldog. Ezért szeretni fognak téged. Akár egyedül élsz, akár párkapcsolatban. 

A szingliség kezd egyre inkább pejoratív értelmet kapni, pedig csupán csak annyit jelent, hogy párkapcsolat nélküli személy.

Hol van az megírva, hogy párkapcsolat=boldogság? Akkor a párkapcsolat nélküliség=boldogtalanság? 

Ez így bizony nagyon sántít, mert az egyedülálló/egyedül élő emberek napjai is 24 órából állnak és sok mindenben nagyon hasonló keretek között élik le az életüket, mint azok, akik nem egyedül ébrednek reggel.

Jó, hogy ilyen sokfélék vagyunk

Mert ugye az ember lány/fia

• lehet alkalmazott vagy vállalkozó,
• dolgozhatnak egyedül vagy csapatban,
• esetleg főnök vagy beosztott,
• laza vagy maximalista,
• egészséges vagy beteg 

vagy például

• kocsival jár vagy tömegközlöködik,
• városban, faluban él vagy tanyán,
• alacsony vagy magas,
• szőke, barna, fekete, vörös vagy kopasz,
• szeret moziba, színházba, kiállításokra járni.

Tovább is van, mondom még. 🙂

• sovány, duci vagy erősen túlsúlyos,
• élnek a szülei vagy árva,
• saját lakásban él, albérletben vagy panzióban,
• televíziót néz vagy rádiót hallgat,

esetleg

• rockzene rajongó vagy komolyzene kedvelő,
• rendszeresen sportol vagy alkalmanként,
• jóban van a szomszédokkal vagy ki nem állhatja őket,
• bulizós vagy otthonülő,
• stb.

Ugye te is tudod folytatni ezt a felsorolást, akár az idők végezetéig is. Az a társadalmi állapot, amelyben élünk – szerintem – csupán csak egy sokadik eleme annak, hogy jól, kevésbé jól vagy ramatyul érezzük magunkat. 

Legyél boldog!

A boldogság igencsak összetett fogalom. Egy érzés, amelynek csupán az egyik okozója lehet egy harmonikus, egyenrangú párkapcsolat. Ez azért sokkal több, mint a szürke valamennyi árnyalata. 

Éppen ezért engedjük meg egymásnak, hogy mindenki maga választhassa meg, milyen élethelyzetben érzi jól magát. Ha egyedül, egyedülállóként, szingliként, párkapcsolat vagy házastárs nélkül, akkor úgy. Ha baráttal/barátnővel, élettárssal, kedvessel, párkapcsolatban vagy házasságban, akkor úgy. 

Azt vallom, hogy a választás szabadsága a lényeg, nem pedig a külső elvárások. Egyedül is élhetsz boldogan, de – szerintem – a társas magánynál kevés dolog van, ami rosszabb.

Szerinted jó dolog egyedül élni?

Neked tetszett? Mondd el, te mit gondolsz róla. Írd meg itt a Hozzászólásokban. Mit szeretnél itt látni? Mi foglalkoztat éppen? Miről beszélgetnél a legszívesebben? 

Őszintén érdekel a véleményed, hidd el!

Amennyiben érdekesnek, hasznosnak tartod, amit olvastál és szeretnéd  első kézből, még a megjelenés előtt elolvasni az új írásaimat, elküldöm Neked. Kéred? IDE kattints érte!

 Kérlek, juttasd el a barátaidhoz, ismerőseidhez is, mert segíteni jó!