Adni jó!

Az első találkozásom a rákkal?

Azt mondják a hozzáértők, hogy minden szituációban az első benyomás a legfontosabb. Igazuk van, mert így volt ez akkor is, amikor találkoztam a térfoglaló képletnek titulált daganattal. Akkoriban a köznyelv minden tumort a rákkal azonosított.

Annyira távol állt tőlem még a gondolata is, hogy szinte semmit sem tudtam a tumoroktól. Fogalmam sem volt róla, hogy a daganat nem azonos a rákkal, mert létezik a jó indulatú formája is. Már amennyire egy rettegett betegség jó indulatú lehet.

Amikor elértem az 5. X-et, bátran állítottam magadról, hogy már minden szempontból inkább vagyok haladó, mint kezdő.
Hiszen túljutottam
1. az óvodáskor csúfolódásán,
2. az írás és olvasás sírós gyakorlásán,
3. a kamaszkor világmegváltó lázadásán,
4. az első csók mámorán,
5. az ifjúkor fergeteges bulijain,
6. a mindent elsöprő szerelem rózsaszínű ködfelhőjén,
7. az első gyermek érkezésének izgalmán,
8. ismertem már a stresszes munkahelyek mókuskerekét,
9. és volt már valaki, aki nagyinak szólított.

Úgy érzetem, azt gondoltam, minden a legnagyobb rendben van, mert még az öntelt, rosszindulatú munkatársamat is sikerült megszelídítenem. Szinte már elégedett voltam és boldog.

Eszembe sem jutott, hogy minden nyomott hagyott rajtam és bennem – akár jónak, akár rossznak éltem meg.
Mígnem – egy szürke, ködös október végi estén – leszálltam a HÉV-ről és „betáncoltam” a mellettünk álló nyálkás sínpár közé, ahová éppen a kocsiszínből kiállóban volt egy másik szerelvény.

A meglepetés és a helyzet veszélyének érzete egészen a háziorvosig velem tartott. A vérnyomásomat rendben találta, de nem tetszettek neki a sötét karikák a szemem alatt, tudta rólam, hogy migrénes vagyok és nagyon „nyúzottnak” talált. Ezért elkezdett kérdezgetni családról, munkahelyről, életviteli dolgokról. A labor beutaló mellé kaptam egy neurológiait is és egy táppénzes papírt.

A labor hamar elkészült, ám a neurológus nem talált konkrét problémát, „csak gyanús jeleket”, ezért koponya MR vizsgálatra küldött. Akkor – 2005 októberében – erről még nem lehetett sok mindent tudni, csak annyit, hogy más és egy kicsit többet tud, mint a CT.

A klausztrofóbiámnak nem tett jót a vizsgálat. Igaz, szerencsém volt, mert „csak” a fejem került kalodába, de a nagyon hangosan kattogó, zakatoló, kb. 10-12 percig tartó, gépzajt nem úszhattam meg.

Jellemző a tájékozatlanságomra, hogy egyáltalán nem gyanakodtam, amikor a kontraszt anyag befecskendezésére is sor került.

A felvételek elkészülte után a szakorvos konzíliumot kért az intézet radiológus főorvosától. Lesétáltunk 2 emeletet. A főorvos ránézett a felvételre, megkérdezte, én vagyok-e a beteg és az igen válasz hallatán, szépen megkért, hogy várakozzak a folyosón, amíg ők konzultálnak.

Ekkor kezdtem gyanítani, hogy baj lehet. 

A diagnózis: a koponya jobb oldalán 15 mm átmérőjű térfoglaló képlet = agydaganat. Újabb beutaló és egy jó tanács: sürgősen kérjek időpontot az OITI-ben – ezt hívják a betegek egyszerűen csak Amerikai útnak -, mert a daganat milyensége, növekedésének üteme nem határozható meg, kizárólag biopsziával.

Valószínűtlennek és irreálisnak tartottam az egészet. Végig az zakatolt az agyamban, hogy ilyen nincs, ez velünk, velem nem történhet

Ám, mint az a fenti sorokból is kiderül, de igen, ilyen van és velem is megtörtént. Volt nyitott koponya műtétem, de nem volt kemoterápiám és az azóta eltelt 12 év alatt és még mai nap is, csupán csak remélni merem, hogy ennyi volt. 

Tény, hogy minden frontváltozás megvisel valamennyire, különösen a kettős fronthatások ideje alatt vagyok erőteljesen meggyötört, de pestiesen mondva: ez legyen a legnagyobb bajom.

Két fontos dolgot tanított meg ez a térfoglaló.

  1. Nem elég egészségesnek látszani, annak is kell lenni.
  2. A perfekcionizmus, a maximalizmus a legnagyobb ellenség, mert a másokkal szembeni bizalmatlanság táplálja. Emberből vagyunk. Hibázhatunk, tévedhetünk, csak az a lényeg, ezt időben lássuk be, mert az MR felvétel olyan, mint a velencei tükör. Kendőzetlenül, letagadhatatlanul és kizárólag az igazsággal szembesít. És ezért akár az életünkkel is fizethetünk.

Milyen szűrővizsgálatra jársz rendszeresen?

Írd meg itt a Hozzászólásokban vagy a facebook oldalunkon! Őszintén érdekel a véleményed, hidd el!

BíborHírek! Kérem!

Amennyiben érdekesnek és/vagy hasznosnak tartod, amivel itt találkoztál, csatlakozz azokhoz, akik már elsőkézből olvassák az új írásaimat! Elküldöm Neked. Kérd a Bíborhíreket!

Írd meg bátran, mit szeretnél itt látni? Miről beszélgetnél a legszívesebben?

(Visited 150 times, 1 visits today)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .