Adni jó!

Nehéz és drága?

Már évek óta terveztük. Voltunk már több ízben is azon a ponton, hogy „az idén biztosan megcsináljuk”. Mit számít az, hogy nehéz? Megcsináljuk! Drága? Na és? Összeszedjük a rávalót.

Ám valami mindig közbejött. Biztosan te is ismered a mondást: Ember tervez,…. Nahát, így van ez nálunk is. Az idő múlásával az erőnk is fogyott és valahogyan a pénzünknek is mindig lett sürgősebb vagy fontosabb helye. Egyre nehezebben szántuk rá magunkat  a kezdésre. Mindeközben folyamatosan a drágulás sem állt meg.

 

 

Amikor megkötöttem a lakástakarékomat, azt gondoltam, lejáratkor enyém lesz a világ. 🙂 Akkori terveim reálisnak tűntek – az akkori árakon. Úgy gondoltam, hogy az LTP-hez kapcsolódó hitel lehetőséget is kihasználom, hiszen az is jó konstrukció volt.

A legfontosabb a szempontnak a házikó energiatakarékossá tételét tekintettem.  

Hol szökik legjobban a meleg?

  • a tetőnél,
  • az ablakoknál,
  • a külső vakolat nélküli felületeken,
  • a konvektoroknál.

Két dologra nagyon gyorsan rájöttem:

  1. ez a pénz kevés lesz
  2. vagy mindent vagy semmit

Bármelyik marad is ki, sokat sérül az egész ház energia hatékonysága. 

Igazándiból  ekkor kezdődött el a „tánc”. Idegileg és pénzügyileg egyaránt.  Elkezdtem  a bankok oldalán kutakodni, hitel-kalkulálgatni. Több pénzintézetet felkerestem és mindegyik 2-3 konstrukciót is kiszámított, hitelképesség vizsgálattal kombinálva.

A végeredmény: 12.000.000 Ft-ig hitelképes vagyok, amennyiben a férjemet is bevonom, adóstársként. Ennyi pénzből akár már napelemekre is futja.

Itt azonban meg kellett állnom, mert ennek az összegnek a legkedvezőbb törlesztése havi 120.000,- Ft. Ez azonban vállalhatatlan  volt. 

Csak úgy lehet jó, ha nehéz és drága?

Sok-sok kalkuláció és mérlegelés, jó néhány – a számok és a lehetőségek rabságában töltött – álmatlan éjszaka után, kibontakozni látszott a megoldás. Hitel felvétel nélkül is meg tudom oldani. 

  • Átdolgoztam a családi költségvetést és a lakástakarék mellett kiszorítottam még egy kis pénzt, amelyet minden hónapba félre tudok tenni.
  • Felállítottam a munkák fontossági és logikai sorrendjét.
  • Összegyűjtöttem azokat a területeket, amelyek – egy kis turbózással ugyan -, de bírni fogják a strapát.

A következő 50 hónapban gyűlt a pénz az LTP számlán és a „kiszorított” megtakarítás is gyarapodott.

Gyorsan elszaladt ez a 4 esztendő. Nehéz volt, nem tagadom. Lejárt az előtakarékossági idő. További 1 esztendő alatt készíttettem egy költségvetést – a bekért árajánlatokhoz összehasonlítási alapként -, majd elkezdtem keresni a szakembereket.

Ebben az időszakban tele voltam félelemmel. Ennek több oka is volt:

  • kb. 7 éve nincsenek kollegális kapcsolataim, akik szakembert tudnának ajánlani
  • elképesztő történeteket hallunk, látunk rossz minőségű, de drága pénzen végzett munkákról
  • előleggel lelépett „szakemberekről”,
  • többszörösen is ígérgető, halogató „mesterekről”
  • stb.

A legszimpatikusabbnak az látszott, hogy bízzak meg egy generál kivitelezőt. Egy kézben lesz minden, a szakmai logika pedig náluk alap. 

Mivel a tető volt a legramatyabb állapotban, ezért ezzel indítottam. Kijön, megnézi, látni fogja, mennyi minden mást is megrendelhetnék nála. Így mindketten jól járunk. 

A kivitelező egy időre el lesz látva folyamatos munkával, én pedig csak egyetlen üzletemberrel állok csak kapcsolatban.

Szerencsére hamar kiderült, hogy nem ez a járható út. Nehéz időszak következett. Szórólapok alapján elhívni a szakembereket és türelmesen végig hallgatni, ahogy dobálóznak a milliókkal vagy a szemembe nevetnek, hogy milyen naiv vagyok. Ők kizárólag modern megoldásokban gondolkodtak és sehogyan értették, mit akarok a 106 éves háztól? 

Jó kérdés. Mit is?

  1. Élhetővé tenni úgy, hogy továbbra is meg tudja őrizni a múlt század diszkrét báját.
  2. Ugyanakkor ne kelljen télikabátban zuhanyoznom, miközben michelin baba lesz belőlem.
  3. Mindezt hitel felvétele nélkül.

Igen, ez nehéz lesz, de nem lehetetlen.

Végül kiválasztottam a legegyszerűbb szórólapot, amelyen kimondottan régi házak megújításáról volt szólt. 

Így aztán tavaly májusban csak az önrészt vettem fel, kamattal és állami támogatással megnövelten. Így készült el a tető új ruhája, lett belső padlásfeljáróm, amellyel egy menetben a külsőt be is falazták. Sajnos későn vettem észre, hogy ezt egy kissé elnagyolták. Amikor szóvá tettem, azzal indokolták, úgyis jönnek jövőre vakolni, akkor majd véglegesítik. Sajnálhatják, mert ezzel az elbizakodott kijelentéssel elrontották a renoméjukat nálam. 

Ezzel el is fogyott az LTP önrész. Ami ezen kívül volt még, az a kőműves munka egyik elemét fedezhette volna, de az egészet nem. Újabb 1  évig gyűjtöttem hát tovább a manit és kerestem az elfogadható megoldásokat. Időközben más forrásból is érkezett pénz a folyószámlámra.

Az idén pedig folytatom – ebben a sorrendben.

  1. ablakok utólagos hőszigetelése a svéd módszerrel
  2. külső ablakszárnyakon gitt lecserélése szegőlécekre
  3. külső vakolás
  4. lábazat készítés
  5. homlokzat színezés
  6. belső falakon vakolat javítások
  7. tisztasági festés-mázolás

Az 1. lépés teljesen elkészült, átvettem és kifizettem.
A 2. lépcső ablakai a jövő héten már itthon lesznek – a munkadíja elkülönítve.
A 3-6. lépcsőig egyetlen szakember lesz a kivitelező – a rávaló biztosítva.

Már csak a 7. pont mesterét nem találtam meg, eddig. Biztos vagyok benne, ő is meglesz.  Tudom, itt is lesz olyan megoldás, hogy jó minőségű munka legyen, szép is legyen és megfizethető legyen. Nehéz lesz, mert már alig maradt pénzem.

Itt meg kell állnom az idén a kivitelezésben.  A konyha korszerűsítése és a fürdőszoba felújítása lesz a következő fejezet.

Van vele dolog, mire megtalálja az ember lánya az optimális megoldást, de megéri időt szánni rá, mert csak így lesz harmóniában az elképzelése és a megvalósulás.

Persze, tudom, hogy – ez is, mint minden – nézőpont kérdése. Nagyon leegyszerűsítve azt jelenti, amikor onnan nézed a feladataidat, ahonnan látod magad előtt a végeredmény, akkor esélyt adsz magadnak. 

Hiszen amire igény van, arra megoldás is van, csak kitartóan kell keresni. 

Persze, óvatos duhaj voltam. Először csak LTP-ben gondolkodtam. Aztán kitaláltam, nem veszem fel a hitel részét. Így jöttem rá, hogy sokkal többet tudok megtakarítani, mint az eddig gondoltam.

Bizony nehéznek tűnt és nemcsak az elején. Ugyanakkor erősen bíztam benne, hogy létezik a jó minőség, megfizethető áron és bíztam abban is, hogy megtalálom.

Igazam lett. Nem azt mondom, hogy könnyű volt, de nem is volt kibírhatatlanul nehéz. Hiszen túléltem. 

Itt vagyok és megvalósítom az egyik nagy álmomat. Felújítom a házunkat úgy, hogy csak addig nyújtózkodom, ameddig a takaróm ér. 

És ez így nem is drága.

Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy pótolhatatlan és megfizethetetlen az a tapasztalat cunami, amelyre az elmúlt 3 évben szert tettem

  • a szeretteimről,
  • a barátaimról,
  • a szomszédokról,
  • a mesterekről,
  • legfőképpen pedig magamról. 

A Te életedben mi volt az, amibe féltél belevágni és a végén sikeresen megoldottad?

Írd meg itt a Hozzászólásokban vagy a facebook oldalunkon! Őszintén érdekel a véleményed, hidd el!

BíborHírek! Kérem!

Amennyiben érdekesnek és/vagy hasznosnak tartod, amivel itt találkoztál, csatlakozz azokhoz, akik már elsőkézből olvassák az új írásaimat! Elküldöm Neked. Kérd a Bíborhíreket!

Írd meg bátran, mit szeretnél itt látni? Miről beszélgetnél a legszívesebben?

(Visited 146 times, 1 visits today)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .