Ihletem volt. Filozofikus ihletem. Gyakran elgondolkodok az engem körülvevő világon, az eseményeken és azok törvényszerűségein. Van ilyen a harmadik páros x-en túl, szerintem. 😀
Gondolkodom, tehát vagyok, mondta Descartes. Ilyen egyszerű? Hát persze! Rodin még meg is szoborta a gondolkodó embert. Én ihletnek nevezem. Ugye, mennyivel jobban hangzik? 😀
Szóval, ott tartottam, hogy gondolkodom, tehát vagyok, mondom én.
Hát nem. Egyáltalán nem ilyen egyszerű. Nekem.
Mi van akkor, amikor többször, több oldalról körbejárok egy témát? Van ilyen, ha fontosnak vélt döntést kell meghoznia az ember lányának.
Vissza-visszatérek rá, ismét boncolgatom. Rágódom rajta. Csócsálom, mint a kutyám a velős csontot. Elemezgetem, amíg megtalálom a jónak látszó megoldást.
Szóval gondolkodom. Egy helyben topogok. Körbe-körbe járok, mint a nyomtató ló. Messziről úgy néz ki, mintha nem csinálnék semmit. Mekkora tévedés! Én hallom, ahogyan a szürkeállományom fogaskerekei zakatolnak. Gyere csak közelebb, ha hallani akarod!
Olyan ez, mint a melódia tapadás. 🙂 Reggel beléd fészkelődik egy fülbemászó dallam és képtelen vagy elfelejteni. A leglehetetlenebb helyzetekben élénkül fel, elnyomva minden mást.
Tudom magamról, hogy audió, magyarul halló típus vagyok. A vizualizálás vagyis a képzeld a fejedben, kevésbé megy nekem. Ki tudja, lehet, hogy ezért szeretem jobban a zenét-, a musicalt-, a rádiót, mint a képeket, a filmeket vagy a televíziót?
Egyszer, amikor szintén ihletem volt, már kiokoskodtam, hogy a gondolkodás a legjobb ürügy egy kis halogatásra. 😀
Talán túlgondolkodom a témát? Hol van ez a túl? A kapun túl? A földrészen túl? Az Univerzumon túl?
Áh, dehogy! Itt van. Bennem. A bizonytalanságon túl.
Ugye érdekel, mi jöhet még? Elküldöm Neked. Kérd a Bíborhíreket!
Őszintén érdekel a véleményed! Mit szeretnél itt látni? Miről beszélgetnél a legszívesebben?
Írd meg a Hozzászólásokban vagy a Bíborkalaposok facebook oldalán!
