Lelkiző

Megteszed vagy sem?

Adakozó ember vagyok, talán túlságosan is, néha a saját rovásomra is. Bárki bármit kért tőlem, azt soha nem kellett megkérdeznie, hogy “megteszed vagy sem?” Eddig.

Ma azonban – egy nagyon kedves társaságban, ahová szövegírást tanulni jelentkeztem – elhangzott ez a kérdés. Egy olyan történet megírása volt a feladat, amelynek a kulcsmondata: Megteszed vagy sem? És én leblokkoltam. Lefutott a redőny, fény se be se ki.

 

 

Fantasztikus nap volt. A szó legszorosabb értelmében elállt Tőletek a szavam, olyan tehetségesek vagytok.

Számomra az első nap tanulsága az volt, hogy én sehol sem vagyok ezen a területen. Még a gyalogbéka feneke is torony magasan van felettem.

A férjem itt áll mellettem és nem hiszi el, hogy nem volt bátorságom felolvasni az irományaimat. Bár a másodikkal kapcsolatban egy kicsit megértő, de azt mondta, addig nem megy el innen, amíg be nem másolom a füzetemből az első feladat megoldását. Muszáj engednem az erőszaknak, mert megállás nélkül hajtogatja, hogy megteszed vagy sem? Megteszed vagy sem? Megteszed vagy sem? Ráadásul, ha itt alszunk a gép előtt, holnap biztosan nem tudok elmenni. 🙂

Legyen hát. Megteszem. Ilyen “kedves” biztatásnak nem lehet ellenállni.

Talán megértitek, hogy eddig miért a “sem” volt az erősebb. Íme történetem, amit nem mertem megosztani Veletek.

Olyan sokszor csalódtál már a doktorokban. Mégis, bármit akarsz, bármit szeretnél az egészségeddel kapcsolatban, az ő tudományukat nem kerülheted ki. Nem hagyhatod figyelmen kívül.
Akkor mit tehet az ember lánya/fia, ha tudja, hogy muszáj lépni – ha élni akar?

Emlékszel, nagyanyád azt magyarázta, hogy az orvosoknak, a tanítóknak és a papoknak mindig igazuk van és hatalmuk van feletted. Nem tanácsos ellentmondani nekik, mert úgyis a kezük között kötsz ki. Élet és halál urai ők vagy legalábbis annak hiszik magukat.

Bicska vagy nem bicska? Azt miért nem mondja meg senki, hogy mekkora az esélyed, hogy a műtét után is normális=épeszű ember leszel?
És, ha mégsem? Na ja, ez is benne van a pakliban!
És, ha mégis?

Hát akkor most mi van? Megteszed vagy sem? Aláírod az a papírt és vágjunk bele, vagy nem írod alá azt a papírt?
Tudod, olyan érzés ez, mint a szerelem? Senki sem tud JÓ tanácsot adni. Az sem, aki átélte már. Neked kell megélni a helyzetet.

Mégis csak dönteni kell valahogyan. Füledben dobol a véred, szétfeszíti a dobhártyádat, a szád kiszárad és a lábad is remeg, pedig nem dübörög alattad a Metró.

Nem nagy dolog, csak azt kell eldöntened, most akarsz-e meghalni vagy egy kicsit később. Ha aláírod és kiveszik a térfoglalót belőled, élhetsz még. Akár boldogan és ép elmével.

Érted? Már rég nem az a kérdés többé, hogy megteszed vagy sem.”

Ennyi volt. Saját önszántamból – valószínűleg – nem osztottam volna meg. Miért nem? Mert rólam szól.

Tudom, innen szép felállni. Bár kimondhatatlanul fáradt vagyok, úgy tervezem, holnap is elmegyek.

Tudom, hogy eddig még amit meg akartam tanulni, azt sikerült is. Most ez következik.

BíborHírek! Kérem!

Ugye érdekel, mi jöhet még? Elküldöm Neked. Kérd a Bíborhíreket!

Őszintén érdekel a véleményed! Mit szeretnél itt látni? Miről beszélgetnél a legszívesebben?

Írd meg a Hozzászólásokban vagy a Bíborkalaposok facebook oldalán!

(Visited 64 times, 1 visits today)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..