Tudsz-e elfogadni? Meglepődött arccal kérdezed, hogy „Ezt nekem?” „Miért kapom?”
Na, fogadd már el! 
A „Csak úgy”, a „Mert szeretlek”, a „Mert megtehetem” válaszok hallatán van-e hátsó gondolatod? Gondolj ilyenkor Micimackóra. Neki soha nem voltak kétségei, hogy elfogadhatja-e azt a csuport mézet. Ő hitt az önzetlenségben.
Miért nem hiszed el, hogy van ilyen?
Talán azért, mert olyan világban élünk, amikor nem ez a jellemző. Shakespeare azt írta, hogy „színház az egész világ” (Ahogy tetszik-1599). Talán, mert négyszázhuszonhárom évvel később „vásár az egész világ” lett a szállóige?
Adni jó! A legjobb akkor, ott és azt adni, amikor, ahol és amire éppen szükség van.
Te mindig eltalálod a megfelelő pillanatot?
Évtizedeken keresztül voltam „adakozó”.
Amikor úgy láttam, hogy a másik ember (családtag, rokon, barát, munkatárs, szomszéd stb.) szeretett volna valamit, de nem tudta megvenni, megleptem vele. Ha volt pénzem rá, megvettem vagy megosztottam vele az enyémet. Sokszor olyan esetben is, amikor nekem is kevés volt.
Voltál már így? Milyen érzés volt? Én boldog voltam, hogy adhattam. Meg voltam győződve róla, hogy örömet szereztem neki és semmi más nem számított.
Közben nem vettem észre, hogy a másik fél zavarban van, kényelmetlenül érzi magát. De miért is vettem volna észre? Hiszen minden ember önmagából indul ki. Én pedig maximálisan elégedett voltam, mert úgy gondoltam, biztosan segíthettem.
Fájó és könnyes volt a felismerés. A szívem számára az egyik legkedvesebb ember vágta a fejemhez évekkel ezelőtt, hogy soha nem azt és akkor adtam, amire és amikor neki szüksége volt. Egy világ dőlt össze bennem. Mégsem vagyok olyan jó, olyan szeretetre méltó ember, mint amilyennek hittem magamat?
Dehogynem, hiszen adni jó! De akkor, mit csináltam rosszul? Ismered ezt az érzést? Rág, csócsál a kétség és a lelkiismeret-furdalás. Hogyan tovább? A melegszívű „adakozó” lényből nem válsz kőszívűvé, fukarrá, mert nem tudsz kibújni a bőrödből. Nem is kell!
Mit lehet tenni ilyen esetben? Vedd elő Micimackó bölcsességét és gondolkozz, gondolkozz, gondolkozz!
A világ azért szép, mert nem vagyunk egyformák. Az egyik ember tud adni, a másik nem. Az egyik ember tud elfogadni, a másik nem.
Szerinted az adni és elfogadni az éremnek két különböző oldala? Amiről én beszélek, ott nem. Úgy gondolom és érzem, hogy aki tud önzetlenül, szeretetből adni, az tud elfogadni is. Aki csak úgy ad, hogy valamit elvár cserébe, az mindig sanda szemmel fog Rád, az önzetlenül adakozóra nézni. Ő nem ismeri azt a jó érzést, amelyet a másik ember öröme ad neki. Sajnálom őt, mert fogalma sincs róla, mekkora értéktől fosztja meg magát. 🙁
Amikor megdicsérték az új ruhádat, cipődet, táskádat mondtad már zavarodban, hogy „régi darab, csak nem hordtam”? A frissen készült frizurádat elintézted egy legyintéssel, „már éppen ideje volt”?
Miért nem vállalod fel az örömöt, hogy jól nézel ki? Talán üres bóknak tartod.
Na és, ha az? Akkor mi van? Azt mondják, az amerikai nők azért nem öregszenek, mert büszkén tudják elfogadni a bókot. Úgy gondolják, ez jár nekik.
Legyél büszke önmagadra! Egyszeri és megismételhetetlen vagy ezen a világon. Mindent megérdemelsz, amit el tudsz fogadni.
Hajlandó vagy rá?
Képes vagy rá! Akard!
Hiszel a harmóniában? Abban a harmóniában, amelyet mindenkinek saját magának kell megtalálnia? Kívül és belül egyaránt.
Engedd meg magadnak, hogy elfogadod a dicséretet! Hidd el, nem nehéz! Csupán egyetlen mosoly és egyetlen szó: Köszönöm!
Gyere! Gyere! Mondd csak el, hogy is vagy Te ezzel?
Mielőtt elmennél, kérlek, nézz körül! Van itt más olvasni való is, sőt lesz még több is. Tetszik Neked?
Ugye érdekel, mi jöhet még? Elküldöm Neked. Kérd a Bíborhíreket!
Őszintén érdekel a véleményed! Mit szeretnél itt látni? Miről beszélgetnél a legszívesebben?
Írd meg a Hozzászólásokban vagy a Bíborkalaposok facebook oldalán!
