Gyermekkorom óta (túl)súlyos egyéniség vagyok. 🙂 Fiatalon hiúságból – orvosi felügyelet nélkül – rendszeresen fogyóztam. A „jojó hatás” része lett az életemnek és a következményeit viselnem kell, életfogytig. Idén aztán nagy elhatározásom született ez ügyben. Fogyókúra, okosan. Találd ki, mi a bajod és gyógyíts meg magadat, ha nem akarsz meghalni! Ne hagyd magad eltántorítani!
Adni jó!
Irány a kert – Nyitnikék
Itt a tavasz – irány a kert! A házunk mögött lévő kert az életem szerves része. Néha még télen is arra veszem a irányt. A család mosolyogva szokta mondani, hogy nem jön hamarabb a tavasz attól, hogy én azt lesem, zöldül-e már a fű, dalolnak-e már a madárkák.
Fogadd el!
Tudsz-e elfogadni? Meglepődött arccal kérdezed, hogy „Ezt nekem?” „Miért kapom?” Na, fogadd már el! A „Csak úgy”, a „Mert szeretlek”, a „Mert megtehetem” válaszok hallatán van-e hátsó gondolatod? Gondolj ilyenkor Micimackóra. Neki soha nem voltak kétségei, hogy elfogadhatja-e azt a csuport mézet. Ő hitt az önzetlenségben. Miért nem hiszed el, hogy van ilyen?
