Nem, nincs tévedés, nincs elírás. Igen, gesztenyekrémes piskóta készült nálunk – turmixban.
Vicces, igaz? Pedig nem annak indult. Ma történt valami, amitől még nekem is elállt a szavam. 🙂
Vegyük csak sorra, milyen az, amikor turmixban készül a gesztenyekrémes piskóta.
December 24-én lesz 42 éve, hogy önálló háztartásom van. Ez alatt csináltam már ezt-azt. Pl.: mostam már fel tejszínnel, 🙂 tettem cukor helyett sót a sütibe, torta helyett somlói lett a desszert a lapos piskóta tésztából stb.
A mai dolog azonban még engem is meglepett.
A történet – röviden: kb. 1 hét óta pendingelt a hűtőmben másfél kocka gesztenyemassza. Az édes szájú banda gesztenyepürét akart, de mondtam, hogy a fél fogukra sem lesz elég. 🙂 Azt találtam ki, hogy sütök egy piskóta lapot és a gáztepsi felénél ketté vágom, majd a gesztenyemasszát ráteszem az egyikre, beborítom tejszínhabbal és megkoronázom a piskóta másik felével.
Szépen összekészítettem mindent, a sütőt begyújtottam és el kezdtem verni a tojáshabot. És a robot nem indul el. 🙁 Végig néztem 4 konnektort. Semmi. Áram van a lakásban, mert hallom a hűtőt duruzsolni.
Most mit csináljak? Elindultam a kézi habverőért.
Iszonyúan sajnáltam magamat, hogy mennyi időm és energiám fog rámenni erre a semmi kis süteményre. Az agyam folyamatosan kereste a megoldásokat. És – mint ahogyan azt Te is tudod, mert már tapasztaltad – nincsenek véletlenek. Ez történt most is. Kezemben a nagyanyámtól örökölt habverővel és – a rám váró „viszontagságok” miatt – nem túl nagy elszántsággal közelítettem a tojásfehérjék felé. Megállított a turmixgép. Reménykedve és kérdőn nézett rám: – Én nem leszek jó?
Abban eddig is biztos voltam, amit nagyon akar az emberlánya, azt meg tudja csinálni. És magamhoz vettem a turmixot. No, akkor lássuk kislány, mit tudunk összehozni. 🙂
Átöntöttem az 5 tojásfehérjét a csipet sóval és elindítottam. Közben azon agyalogtam, hogy levegő lesz benne, de kemény hab ebből tuti nem lesz. Nem is lett. Erősen emlékeztetett arra, amikor gyermekkoromban a nagyanyám ki szokta venni a kezemből a villával felvert tojásfehérjét, mert nem győzte kivárni a bénázásomat.
No, annyi baj legyen és ezzel a mozdulattal/gondolattal beleöntöttem a tojások sárgáját és az előzőleg összekevert szárazanyagokat: 3 ek. csökkentett szénhidrát tartalmú sütemény lisztkeveréket + 2 ek. teljes kiőrlésű tönkölylisztet + 5 ek. nyírfacukrot + 1 tk. szódabikarbónát + fél citrom reszelt héját.
Újra bekapcsoltam a gépet és árgus szemekkel és fülekkel lestem, mi fog történni. Szerintem, csoda történt. 🙂 Egy kicsit kevesebb, egy kicsit folyósabb lett, de határozottan emlékeztetett a piskóta tésztára. A színe és az illata – megszólalásig – olyan volt. 🙂
Most már veszteni valóm nincs és ezzel beleöntöttem a korábban már előkészített, sütőpapírral kibélelt, gáztepsibe. Lazán megforgattam a tengelye mentén – mint a serpenyőbe öntött palacsinta tésztát -, hogy szépen, egyenletesen el tudjunk helyezkedni.
Tíz percig teljes lángon, majd 5 percig takarékon sütöttem. A sütőből kivéve egy rácsra borítottam és lehámoztam róla a sütőpapírt.
Ekkor aztán újabb kihívással találtam szemben magamat. Hogyan csináljam meg a gesztenyekrémet és legfőképpen hogyan lesz tejszínhabom?
Újra programozás indul! Azt mondják a sportemberek, nyertes csapaton ne változtass! Teszek egy próbát, hátha itt is bejön. 🙂
Beleöntöttem a turmixba 1 dl habtejszínt, belemorzsoltam a fél csomag gesztenyemasszát és bekapcsoltam a gépet. Szép selymes állagú, gesztenyeital lett belőle.
Villával összetörtem a maradék egész csomag gesztenyét és elkezdtem óvatosan, apránként hozzáönteni a turmixot. Amikor mind benne volt, a kézi habverővel, alaposan összedolgoztam.
Az időközben kihűlt tésztát kettőbe vágtam és az egyikre ráterítettem a sűrű, de kellemesen lágy gesztenyekrémet, majd betakartam a másik tésztával.
Természetesen nem az kaptam, amit elterveztem. Ezt a meccset mégis megnyertem. Pedig az elején voltak kétségeim, mert Murphy soha nem hazudtolja meg önmagát: ami elromolhat, az egyszer el is fog romolni és mindez akkor történik, amikor a legnagyobb szükség volna rá.
Ismét megerősítést kaptam, hogy amikor a legkilátástalanabbnak érzem a helyzetemet, hallgassak az ösztöneimre vagy a turmixgépemre? 🙂
És még valami: tanulni, újítani, kísérletezni soha nem késő, nincs életkorhoz kötve. Nem kell törődni azzal, hogy még nem csináltál ilyet, sőt másoktól sem hallottál róla, hogy ez működne. Kezdjél hozzá és csináld meg! A megszerzett tudással és tapasztalattal gazdagabb leszel.
Na, mi lenne most velünk, ha Edison kishitű lett volna és a 999. kísérletnél feladja?
Voltál már kilátástalannak tűnő helyzetben? Hogyan oldottad meg?
Írd meg a Hozzászólásokban vagy a Bíborkalaposok facebook oldalán!
Ugye érdekel, mi jöhet még? Elküldöm Neked. Kérd a Bíborhíreket!
Őszintén érdekel a véleményed! Mit szeretnél itt látni? Miről beszélgetnél a legszívesebben?
(Visited 237 times, 1 visits today)
