A június egy a 12 közül, de mégis ő az első.
Miért gondolom így? Hát csak azért, mert a június a naptár hónapjai közül csupán egyetlen egy. Ugyanakkor a vakáció, a hosszú, forró nyár oldaláról nézve mégiscsak az első a sorban.
Valójában úgy is mondhatnánk, hogy a szeptember nagy testvére. Hiszen szeptemberben kicsik és nagyok, fiatalok és idősebbek egyaránt beülnek az iskolapadba okosodni, valami újat tanulni.
Aztán júniusban, nemcsak 10 hónappal öregebben és nagyon fáradtan, de bölcsebben, érettebben hagyják el az alma matert.
Részben azért, hogy 3 hónap múlva visszatérjenek és tovább gyarapítsák tudásukat. Részben pedig azért, hogy beálljanak a szorgos méhecskék népes táborába, tájékozottságukkal és lendületükkel megtalálják azt „virágot”, amelynek megmutathatják, mit is tudnak valójában. Kedvesen, pimaszul, csintalanul elindulnak meghódítani a világot.
Én így gondolok a júniusra. Na és, neked milyen érzéseid, emlékeid vannak róla?
Írd meg a facebook oldalunkon! Őszintén érdekel a véleményed, hidd el!
Amennyiben érdekesnek és/vagy hasznosnak tartod, amivel itt találkoztál, csatlakozz azokhoz, akik már elsőkézből olvassák az új írásaimat! Elküldöm Neked. Kérd a Bíborhíreket!
Írd meg bátran, mit szeretnél itt látni? Miről beszélgetnél a legszívesebben?
