Egy vallomással tartozom Neked. Velem kegyes volt az élet, amikor 11, majd újabb 13 év múlva az iskolai tanulmányaim ismétlésére adott lehetőséget.
Megtanított, hogy tanulni kell. Nemcsak gyerekfejjel, nemcsak fiatalon, de túl a 40. érettségi találkozón is.
Anya- és nagymamaként – a saját bőrömön – tapasztalhattam, mekkora változás ment végbe, egy-egy évtized alatt, a tananyagban, az oktatás módjában és eszközeiben. Aki lemarad, elveszik, meghal. No, ezért is kell tanulni egy egész életen át.
Az 1990-es évek derekán – amikor a fiam készült az érettségire -, még gond nélkül be mertem volna vállalni újra – különösebb rákészülés nélkül – 20 évvel a sajátom után.
A következő évtized már olyan változásokat hozott, amelyekkel csak úgy tudtam lépést tartani, hogy rendszeresen olvastam a lányom tankönyveit. Ekkor lépett be az életembe a mobiltelefon, a drótposta és az első közösségi oldal.
Joggal kérdezed, miért csináltam és hogyan volt rá időm, energiám a munka, a család, a háztartás mellett?
A miértre több okot is tudok mondani.
Egyrészt, érdekelt, mit is tanul a csemetém, másrészt – szerintem – nem akkor tanul a gyerek, ha kérdez, hanem akkor, amikor helyes választ kap. És kitől várja a válaszokat? Akiben megbízik, akinek ad a véleményére. Szülőként azt tapasztaltam, hogy addig tepert, amíg az életkorának megfelelő, kielégítő választ nem kapta meg. Akár házon (családon vagy iskolán) kívülről is. Sajnos – benne volt/van a pakliban -, hogy nem szavahihető emberhez fordul, nem őszinte választ kap. Ezért mondtam és mondom ma is, nagy a szülő és a család feladata, felelőssége. Akkor is, ha a megítélése és lehetősége szerint, a legjobb iskolába járatja a gyerekét az emberfia/lánya. Akkor is, ha kitűnő tanítók, tanárok töltik bele a tudást a nebuló fejébe.
Ugye jól gondolom, hogy így aztán nem lehetett/nem lehet kérdés, honnan volt/van rá időm és energiám?
Ez az évtized, amelyben élünk, szintén meghozta az ismétlés rutinját és az újdonság varázsát. Skypolok, chatelek, facebookozok, e-mailezek, most már az unokáimmal 🙂 is. Nekik a számítógép és az internet, az „elektronikus osztálynapló” annyira szerves része az életüknek, mint egy pohár víz. Ez azt is jelentheti, hogy kevesebbet kérdeznek apától vagy anyától. Ezzel azonban nem lett kisebb a szülői felelősség. Sőt, de ez már egy másik történet.
Tudod-e mit jelent az a régi magyar szólás, hogy „tanulj tinó, ökör lesz belőled”?
Szó szerint annyit tesz, ha nem tanulsz, meghalsz. És ez nem vicc! Különösen nem az napjainkban.
1928-ban született egy szállóige, amelyet – szinte az egész világ – Leninnek tulajdonít: „Yчиться, учиться, учиться!” Az iskolai orosz órákról – ami nekem kötelező volt – erre biztosan sokan emlékeznek még :). Tartalmilag nem egészen jó a fordítása, de így kellett mondani, hogy „Tanulni, tanulni, tanulni”.
Mára már világszerte letűnőben van az a társadalmi- és politikai berendezkedés, amelyben kötelező volt ismerni a lenini idézetet.
Szerinted, mégis miért pofátlankodok ide vele?
Azért, mert soha ennyire nem volt igaz és ennyire nem volt fontos a folyamatos tanulás, mint most.
A technika odáig fejlődött, hogy egy mini-laptop külső méretei kisebbek, mint hajdanában a palatábla volt. A különbség mégis óriási, sőt az almát a körtével összehasonlítani értelmetlen dolog.
A 2011. évi népszámlálási adatok közt – a Központi Statisztikai Hivatal honlapján – a következő számok magukért és helyettem beszélnek.
A KSH az adatokat a 2005. évre vetítve, %-ban szerepelteti. Az előző népszámlálás 2000-ben volt, 31 szempont szerint csoportosítottak a feldolgozás során, de az un. info-kommunikációs eszközök szóba sem kerültek, erre vonatkozóan nem találtam adatokat benne. Ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen 2000-ben még az ország „vezetékes telefonosítása” volt a fő szempont. Az alábbiakat – önhatalmúan – kiragadtam a teljes táblázatból, a fejlődés iránya azonban így is kiszúrja az emberfia/lánya szemét.
Háztartások info-kommunikációs eszközellátottsága és egyéni használat jellemzői
| Mutató megnevezése | 2005 | 2011 |
| Mobiltelefonnal rendelkező háztartások aránya | 79,9 | 94,7 |
| Asztali számítógéppel rendelkező háztartások aránya | 40,7 | 59,5 |
| Laptoppal rendelkező háztartások aránya | 6,3 | 31 |
| Palmtop(PDA)-pal rendelkező háztartások aránya | 1,6 | 4,7 |
| Internetkapcsolattal rendelkező háztartások aránya | 22,1 | 65,2 |
| Szélessávú internetkapcsolattal rendelkező háztartások aránya | 10,9 | 22,0 |
| Számítógépet ténylegesen használók | 42,1 | 60,8 |
| Internetet ténylegesen használók | 37,2 | 68 |
Ezek a sorok külön-külön is jól szemléltetik a helyzetet. Összefüggéseiben nézve őket láthatod, hogy legmarkánsabban a PDA-val és az internetkapcsolatokkal rendelkezők száma emelkedett. Tedd mellé még, hogy majdnem 94,7 % volt, 2011-ben, a mobiltelefonnal rendelkezők aránya. Ugye Te is látod, hogy a mobilok az internet elérési lehetőségek irányába fejlődnek?
Szinte naponta jelennek meg az újabb kütyük, amelyekhez már nincs telepítő CD sem, mert a cég honlapjáról kell letölteni mindent, hogy életet lehelj belé. Ezt hozta a technika és a 21. század.
Te is szoktad azt mondani, hogy „megkérdezem Google Barátomat”?
Akár igen, akár nem, de használni biztosan szoktad, amikor kíváncsi vagy valamire. Ilyenkor az egyik legfontosabb dolog – az esetek többségében -, hogy a lehető leggyorsabban megtaláld a hőn áhított információt.
2005. óta van internetem és azóta használom is rendszeresen. Eleinte levelezésre, skyp-os és messenger-es beszélgetésekre, játékokra, ismerősök keresésére és böngészésre. Ma már munkaeszközzé nőtte ki magát. Szeretem ezt a „kinyílt a világ” állapotot. Sokat köszönhetek neki. Szeretem az online tanfolyamokat. Így tanultam/tanulom a weblapom készítését és folyamatos működtetését, a KRESZ-t, önismeret- és személyiség fejlesztést, vállalkozási- és üzleti ismereteket. Szinte mindegyikhez kapcsolódik élőközvetítés és/vagy tréning.
A neve az új oktatási/tanulási formának: e-Learning. Egy kicsit nagyon angol, de – ismerve a magyar emberek találékonyságát – biztosan lesz remek magyar megfelelője 🙂
Teljesen normális dolog, ha keresed az ingyen letölthető anyagokat és tanfolyamokat vagy az életedet megkönnyítő szoftvereket. Neked – a ráfordított időd- és energiád okán – nagyon sokat érnek.
És most, netezni tanulok – természetesen – online. És – képzeld csak el – nem fizetős. Még csak az első leckén vagyok túl, mégis találkoztam néhány újdonsággal, ennyi év internetezés ellenére. Például: hatékonyabban és célirányosabban tudok keresni a google-ban. Ami időt így nyerek, az az enyém, rajtam múlik, hogyan élek vele. Mert ugye, az idő pénz. A kurzus végére milliomos leszek :).
Ezért aztán – az „életfogytiglan” tanulást – az életem minősége javításának tekintem.
Azt mondják a szakemberek, hogy az egyik legjobb tanulási/tanítási módszer a „felfedezéses” tanulás. Erre pedig – szerintem – a legeslegjobb lehetőség az internet.
Szerinted is a világ újra-felfedezésének korát éljük? Mit gondolsz róla, jó ez Neked?
Ugye érdekel, mi jöhet még? Elküldöm Neked. Kérd a Bíborhíreket!
Őszintén érdekel a véleményed! Mit szeretnél itt látni? Miről beszélgetnél a legszívesebben?
Írd meg a Hozzászólásokban vagy a Bíborkalaposok facebook oldalán!
