A Hold és az élőlények kölcsönhatása

 Tudod-e, hogy a Hold miért van hatással az élőlényekre?

A Földünk fővilágosítója a Nap. A Hold – mint hűséges kísérője – tőle kapja a fényét és tükrözi vissza a Földre. Huncut módon azonban a Hold mindig csak ezt, a megvilágított felét mutatja a bolygónknak. Pontosan úgy viselkedik, mint a nők és a férfiak az udvarlás kezdetén. A szebbik arcát mutatja a másiknak. 

Ennek azonban az az ára, hogy mindig más és más formájúnak látjuk a Holdat. Van úgy hogy teljes “szélességében”, mint most, amikor Holdtölte van. Aztán meg szinte semmit nem fogunk látni belőle, amikor Újhold lesz.  Árad és apad, dagad és fogy, növekszik és csökken. 

Hónapról hónapra ismétli önmagát, legalább is innen, a Földről nézve.

A folyamat eléggé összetett, mert mindkét égitest – a Föld is és a Hold is – forog a saját tengelye körül, miközben vándorol, az Univerzum által számára kijelölt pályán. Útja során a Föld 30-31 naponként érinti a 12 csillagkép valamelyikét, szemben a Holddal, amellyel ugyanez 2-3 naponta megesik.

A Hold szinte szalad a Földhöz képest. A majdnem tizennégyszer gyorsabb sebességének az lett az eredménye, hogy ezeket az alak váltásokat észlelték az emberek.

Az ősi kultúrák a kozmosz különféle modelljeit állították fel. A modell milyenségét az határozta meg, hogy mely filozófiai irányzat vagy hitrendszer alapjain állva összegezték a megfigyeléseiket.

A “ptolemaioszi világkép“-et Klaudiosz Ptolemaiosz, Kr. u. II. században élt görög természettudósról nevezték el, aki azt állította, hogy a Föld áll az Univerzum középpontjában cáfolhatatlan rendszernek tekintethető.
Ezt hívjuk ma geocentrikus szemléletnek.

A XVI. Században Nikolausz Kopernikusz, lengyel csillagász, megalkotta – a ma is használatos – heliocentrikus világképet, amely szerint a Föld és a többi bolygó kering a Nap körül, továbbá a Hold a Föld körül.
Ez az elmélet forradalmasította az egész világképet és megalapozta Galilei, Kepler és Newton felfedezéseit.

A szabad szemmel is látható égitestek mozgásának és viselkedésének hatását – a természeti jelenségeken túlmenően – összefüggésbe hozták az emberi viselkedéssel.

Ezeket, a kölcsönös megfeleléseket, sok ezer évvel ezelőtt felfedezték elődeink és az így szerzett tapasztalatokatfelhasználták a mindennapjaikban. Az idő múlásával a megszámlálhatatlanul sok tapasztalat, tudássá érett. 

Sikeres, harmonikus, kiegyensúlyozott és életerőben is gazdag életünk lehet az útmutatásával.

Amikor belépünk valakinek az otthonába, érezzük lakójának hangulatát, kisugárzását. Hatással van ránk, bár az alap egyéniségünket nem befolyásolja, mégis megváltoztatja a viselkedésünket.

Ugyan ez történik a Holddal is, amikor az égi útja során, kb. 1 hónap alatt, végig látogatja  ősbolygó testvéreit – Szaturnusz, Jupiter, Mars, Nap, Vénusz, Merkúr -, valamint a további három később felfedezett, lassú járású bolygót, az Uránuszt, Neptunuszt és a Plútót.

Ahol éppen a Hold vendégeskedik, ott minden változásnak van kitéve.

Örök igazság, hogy a növekvő Hold mindenből, többet ígér, a fogyó Hold pedig kevesebbet ad.

Mikor bírod jobban a strapát, Újholdkor vagy Teliholdkor?

BíborHírek! Kérem!

Ugye érdekel, mi jöhet még? Elküldöm Neked. Kérd a Bíborhíreket!

Őszintén érdekel a véleményed! Mit szeretnél itt látni? Miről beszélgetnél a legszívesebben?

Írd meg a Hozzászólásokban vagy a Bíborkalaposok facebook oldalán!

 

(Visited 100 times, 1 visits today)